~Az élet nem mp3, ahol azt játsszák, amit te akarsz, de az élet rádió, ahol azt élvezed, amit éppen játszanak. - Zayn Malik
(forrás: ONE DIRECTION QUOTES HUNGARY)
Reggeli ébredés után átcammogtam Victoriáékhoz megnézni, hogy ébren vannak-e- Természetesen még azt se vették észre, hogy egy bazinagyot ordítottam, mert a sötétben belerúgtam az ágy sarkába. Tipikus ''egy hetet is aludnék megszakítás nélkül '' típusok. Ez az egyik dolog, amiben nagyon különbözünk, mert nekem reggel 7-kor kipattan a szemem.
-Csókolom, Mandy néni!
-Szia Ronniekám! Hányszor mondtam már, hogy nyugodtan tegezhetsz?
-Nem tudom, Mandy néni.
-Áhh, hagyjuk...Mit kérsz reggelire? Virsli, pirítós, szendvics?
-Megengedi?-tolakodtam a konyhába és kivettem Jak anyukája kezéből a fakanalat.- Ma én csinálok reggelit. De olyat, hogy minden nap térden állva fognak könyörögni, hogy csináljak még!
-Ha te mondod. Ha kell valami, szólj!
Annyira belemerültem a specialitásomba, hogy észre sem vettem Jake-et. A szekrényajtó mögött állt és amikor becsuktam, le is ejtettem a tányérokat ijedtemben. 6-ból 1 élte túl. Bocsi Mandy néni!
-Te ezt élvezed? Jó halálra rémiszteni? A repülőn, ébredéskor és még most is?
-Elég vicces, amikor megijedsz. Olyan aranyos- mint egy 3 éves.
-Köszi...basszus a tojás!-szerencsére nem égett oda.-Huh, majdnem elrontottam a 10-pontos reggelim...
-100 pontból vagy 1000-ből?-röhögött.
-Haha, nagyon vicces.
-Naa, ne durcázz! Hogyhogy te csináltál reggelit?
-Mert én csináltam. Olyan kedvem volt.
Mindenki az asztalhoz ült. bemutatkoztam Jake nagyijának és nekiálltunk enni.
-Na ugye megmondtam, hogy isteni lesz!
-Hú, rég ettem ilyen jót! Ügyes vagy angyalom!-veregette meg a vállam Elisabeth néni. Összeszedtem a koszos edényeket, elmosogattam és felmentem felöltözni.
-Jake, kipakolhatok a szekrényed üres polcaira?
-Aha, most sietek, megyek anyuval vásárolni meg az unokatesómhoz is beugrunk, ha nem gond.
-Dehogy!
-A nagyit is visszük, szia!-adott egy gyors puszit az arcomra[???] és el is viharzott. Elég fura volt...
Mind az 5 bőröndöm kinyitottam a szoba közepén- Először a fürdőbe pakoltam ki, de a bőrönd alján egy nem oda illő dolgot. Egy nagy, pihe-puha plüssmaci, aminek a pólóján én és az 1D vagyunk. Rendes gesztus, de így sose fogom őket elfelejteni...pár percig álmodoztam, fel se tűnt Vic a hátam mögött. Furcsán nézett rám, aztán gondolt egyet és kiment. Biztos megvolt rólam a véleménye. Tovább pakoltam, ám az utolsó bőröndben 2 dolgot is találtam. Amikor kivettem és jobban megnéztem őket, elállt a lélegzetem és nem is pislogtam. Egyszerűen lefagytam. Szinte fel sem fogtam, mit kaptam. Könnycseppek gördültek le az arcomon. Egyszerre sírtam és nevettem is.
-Jól vagy? Minden oké?
-Igen. Nézd!-nyújtottam felé Kevint. Azh igazi, videónaplós Kevint. Louis Kevinjét.
-Mi ez itt az alján?
-Passz.
-Felolvashatom?-csak némán bólintottam, ő pedig belekezdett:
Kedves Ronnie!
Szeretném neked adni Kevint, hogy vigyázzon rád helyettem!
Eleanorral puszilunk, szeretünk és soha nem felejtünk el!
Louis&Eleanor
-Óóóó...husiii! Deimádom! És ez mi lehet?-forgattam a kezemben egy könyvszerű valamit-Vajon hogy nyílik a lakat?
-Próbáld a nyakláncoddal!-végighúztam a lakaton a Hazza feliratú nyakláncom és Voala, kinyílt.
-Neeee..ez...ez-elcsuklott a hangom. Victoria leültmellém a földre és legalább olyan meghatottan nézte az albumot, mint én.
FOTOALBUM <-----KATT RÁ
Ott ültünk egyik pillanatban vigyorogva, aztán sírva és nevetve a földön a fényképeket lapozgatva. Az utolsó lap és a borító közé egy boríték volt beragasztva. Óvatosan feltéptem a celluxot és kibontottam a borítékot. Remegő hangon olvastam Victoriának:
Néma csöndben ültünk egymással szemben és csak bambultunk ki a fejünkből. Az első reakcióm a moslolygás volt. Aztán elkezdtem bőgni a meghatottságtól. Folyamatosan azt kérdeztem magamtól és Victől még mindig sírva: Hogy tudtam otthagyni ezt az 5 idiótát??
Vic próbált csitítani, de nem nagy sikere volt, az összes érzésemet kiadtam magamból. Talán eddig ez hiányzott. Nem sokat beszélek az érzéseimről és nem sokat sírok, de ha igen, mindent 1 emberre zúdítok. A kiadós sírás után 100x könnyebb lett a szívem és lelkem, de a napomra és a hangulatomra nagy hatással volt a levél. Folyamatosan rájuk kondoltam, a számaikat énekeltem (kicst hangosan...najó ordítotam :)), könnytől csillogó szemeimet törölgettem, miközben takarítottam és pakolásztam a lakásban. Vagy 3x felporszívóztam, port töröltem meg üveget tisztítottam., annyira untam magam. Vic és Emm jól egyedül hagyott, elentek vásárolni meg nézelődni a városban. Már komolyan hangokat is beképzeltem a fejembe... Inkább bementem a fürdőbe arcot mosni, de amikor felemeltem a fejem, a tükörben magamat ás Hazzát, mosolyogva és nevetgélve. Ez az első együtt töltött napunk utáni reggelen volt
Utána folyamatosan váltakoztak az emlékképek, de egy idő után mintha a jövőt láttam volna. Magányosan állok a tükör előtt ősz hajjal, ráncos bőrrel. itt Jake-ék lakásában, sírva. A háttérben egy kép róla, ami mellette ég egy gyertya. Egy bazinagyot sikítottam és lerogytam a földre.
-Fel kell hívnom!
-Halló?
-Jake!
-Mi a baj?
-Hála az égnek, semmi bajod!
-Mert? Mi történt veled?
-Olyan jó hallani a hangod!
-Ronnie! Minden oké??
-Talán...Látomásom volt. Tudom, hülyén hangzik, de én hiszek az ilyenekben...
-Elhiszem, de inkább most érted megyek és elmegyünk valahova kikapcsolódni.
-Jó lenne. A végén még megbolondulok egyedül...
-A haverok is jönnek, nem baj?? 10 perc és ott vagyok.
-Oké.Nem, legalább megismerem őket.-ennél a mondatnál még nem tudtam mire vállalkoztam. Ahogy odaértünk a parkba, egy csomó suttyó ott bagózott meg sörözött az egyik asztal tetején ülve. Megszorítottam Jake kezét és a fülébe súgtam:
-Azok ott a haverjaid??
-Igen.
-Jesszus...-mondtam olyan halkan, hogy csak ő hallja.
-Már egyre közeledtünk, én még meg is álltam, de Jake ment tovább.
-Mit csinálsz??-húzott maga után.
-Azt mondtad, ők a haverjaid.
-Persze, az kéne még... Ők azok, akik ott integetnek.-felsóhajtottam és visszaintegettem. 2 vörös és egy szőke hajú lány és még 2 fiú ült egy asztalnál.
-Sziasztok!-köszöntem.-Ronnie Williamson.
-Hallottuk híred.-mosolygott a szőke lány. Ahogy felém fordult, rögtön felismertem.
-Barbyyyyy!-nyakába ugrottam, még meg is pörgettem örömömben.-Hát te? Hogyhogy itt?
-Mivel te nem maradtál, én is jöttem haza Doroo-val. Jake-et meg ovi óta ismerem, azóta legjobb barátok vagyunk.
-Csak legjobb barátok...-vigyorgott az egyik vörös csaj mire mindenki felnevetett.
-Mi még be sem mutatkoztunk. Én Alice, ő Angi, ők meg a parasztok.
-Naaa Alice, vigyázz a szádra! Brandy!-nyújtotta a kezét.-A másik hülye meg Ted.-Ted beleboxolt a vállába, aztán elkezdtek "bunyózni". Brandy úgy ráugrott, hogy mindketten leestek a padról. Jó volt a délután, nagyon sokat röhögtünk. Fagyiztunk, sétáltunk, dumáltunk, végül a napot Jake-éknél folytattuk egy Adam Sandler filmmel. Imádom Adam-et, nagyon jó filmjei vallak, mást nem is szoktam nézni. A végére mindenki bealudt (Emma és Victoria is csatlakozott), egy kis kanapén nyomorogtunk 8-an, mert senki nem akart a földre ülni. gyszer felriadtam mert valami nayon csikizte auz orrom. Kinyitottam a szemem és BUUUMMM, a macska telibe a pofámba pucsít! Olyat sikítottam, hogy mindenki felébredt. Én felugrottam és szegény cicust ledobtam (najó ledobtam de shhh...!:D amúgy szeretem a cicákat) a földre.
-Ááááá, itt a világvége!!-sikított már Angi is.
-Mivan??-kérdezte kómás fejjel Ted. Elmeséltem a sztorit, nevettek egyet aztán észrevették, hogy mennyi az idő.
-Fél éjfél van! Hazahúztam!-jelentette ki Brandy.
-Mi is! Sziasztok, holnap találkozunk a suliban!
-Jaja. Hali!
Nagyjából összepakoltunk, mindent visszatologattunk a helyére, aztán mi is lefeküdtünk aludni. De most Jake alapból mellém feküdt. Örültem, hogy odafigyel rám. Nagyon fáztam, ezért jól hozzábújtam és a fejem a mellkasára tettem. Tiszta Alkonyat-feeling, Jacob felmelegíti Bellát (Annabell-t :D). Az egyik karjával szorosabban magához húzott, így teljes biztonságérzetben hunytam le a szemem.
Ott ültünk egyik pillanatban vigyorogva, aztán sírva és nevetve a földön a fényképeket lapozgatva. Az utolsó lap és a borító közé egy boríték volt beragasztva. Óvatosan feltéptem a celluxot és kibontottam a borítékot. Remegő hangon olvastam Victoriának:
Kedves Ron!
Szeretném, ha elolvasnád a búcsúlevelünket és kivételt tennél a fogadalmunknak most az egyszer.
Először kezdeném én: amikor láttam a bénázásod az étteremben, rögtön megkedveltelek és elszántam magam, hogy jobban meg akarlak ismerni. És sikerült is, és örökre emlékezni fogok rád és örökre szeretni foglak. Remélem tudod, hogy ez a rövid idő nekem a mindent jelentette. (köszi a piros csipkés tangát :D)
Szia, Louis vagyok! Remélem megtaláltad Kevint! Répát inkább nem küldtem, nehogy megrohadjon...Sajnálom, hogy elmentél, jó volt együtt szivatni a töbieket. Szerintem senki se hallot még énekelni, de nekem volt benne szerencsém, amikor a bulidon részegen énekeltél. Meg kell mondjam, nincs rossz hangod még részegen se! A bőröndödbe hagytam egy csíkos pólót, ha szomorú lennél, csak vedd fel!
Hali Ronnie, itt Zayn! Nem sok mindent tudnék kiemelni az együtt töltött időkről, mert mindig jól éreztem magam veled. Még ha csak csöndben ültünk egymás mellet és csak farkasszemet néztünk is. És köszönöm, hogy összehoztál Vic-kel, csak pár hétre is! (baseball dzsekim a ruháid között)
Szia, Liam vagyok! Csak annyit mondanék, vigyázz magadra és figyelj oda mindenkire! Ne fogadj el idegenektől semmit, ne add a telefonodat senkinek és...most nem ez a lényeg. Raktam a bőröndödbe egy kockás inget emlékbe.
Csoki Ronnie! Ne felejts el rántottát küldeni postán! A Nando's-os kaja már nem is annyira finom... Az egyetlen dolog, amit kiemelnék, az az egy nap, amikor jártunk. Nem bántam meg, hogy megcsókoltalak, nagyon jó volt az az egy nap. Köszönök mindent! Sziasztok!
Szeretünk és innen Londonból vigyázunk és gondolunk rád! Hiányozni fogsz (Niall üzeni:a rántottád is:P)
Szeretünk: One Direction
Néma csöndben ültünk egymással szemben és csak bambultunk ki a fejünkből. Az első reakcióm a moslolygás volt. Aztán elkezdtem bőgni a meghatottságtól. Folyamatosan azt kérdeztem magamtól és Victől még mindig sírva: Hogy tudtam otthagyni ezt az 5 idiótát??
Vic próbált csitítani, de nem nagy sikere volt, az összes érzésemet kiadtam magamból. Talán eddig ez hiányzott. Nem sokat beszélek az érzéseimről és nem sokat sírok, de ha igen, mindent 1 emberre zúdítok. A kiadós sírás után 100x könnyebb lett a szívem és lelkem, de a napomra és a hangulatomra nagy hatással volt a levél. Folyamatosan rájuk kondoltam, a számaikat énekeltem (kicst hangosan...najó ordítotam :)), könnytől csillogó szemeimet törölgettem, miközben takarítottam és pakolásztam a lakásban. Vagy 3x felporszívóztam, port töröltem meg üveget tisztítottam., annyira untam magam. Vic és Emm jól egyedül hagyott, elentek vásárolni meg nézelődni a városban. Már komolyan hangokat is beképzeltem a fejembe... Inkább bementem a fürdőbe arcot mosni, de amikor felemeltem a fejem, a tükörben magamat ás Hazzát, mosolyogva és nevetgélve. Ez az első együtt töltött napunk utáni reggelen volt
(nem tudom mennyire kivehető, de szerintem elég egyértelmű (az a tükör amit megérint...saját rajz:) )
Utána folyamatosan váltakoztak az emlékképek, de egy idő után mintha a jövőt láttam volna. Magányosan állok a tükör előtt ősz hajjal, ráncos bőrrel. itt Jake-ék lakásában, sírva. A háttérben egy kép róla, ami mellette ég egy gyertya. Egy bazinagyot sikítottam és lerogytam a földre.
-Fel kell hívnom!
-Halló?
-Jake!
-Mi a baj?
-Hála az égnek, semmi bajod!
-Mert? Mi történt veled?
-Olyan jó hallani a hangod!
-Ronnie! Minden oké??
-Talán...Látomásom volt. Tudom, hülyén hangzik, de én hiszek az ilyenekben...
-Elhiszem, de inkább most érted megyek és elmegyünk valahova kikapcsolódni.
-Jó lenne. A végén még megbolondulok egyedül...
-A haverok is jönnek, nem baj?? 10 perc és ott vagyok.
-Oké.Nem, legalább megismerem őket.-ennél a mondatnál még nem tudtam mire vállalkoztam. Ahogy odaértünk a parkba, egy csomó suttyó ott bagózott meg sörözött az egyik asztal tetején ülve. Megszorítottam Jake kezét és a fülébe súgtam:
-Azok ott a haverjaid??
-Igen.
-Jesszus...-mondtam olyan halkan, hogy csak ő hallja.
-Már egyre közeledtünk, én még meg is álltam, de Jake ment tovább.
-Mit csinálsz??-húzott maga után.
-Azt mondtad, ők a haverjaid.
-Persze, az kéne még... Ők azok, akik ott integetnek.-felsóhajtottam és visszaintegettem. 2 vörös és egy szőke hajú lány és még 2 fiú ült egy asztalnál.
-Sziasztok!-köszöntem.-Ronnie Williamson.
-Hallottuk híred.-mosolygott a szőke lány. Ahogy felém fordult, rögtön felismertem.
-Barbyyyyy!-nyakába ugrottam, még meg is pörgettem örömömben.-Hát te? Hogyhogy itt?
-Mivel te nem maradtál, én is jöttem haza Doroo-val. Jake-et meg ovi óta ismerem, azóta legjobb barátok vagyunk.
-Csak legjobb barátok...-vigyorgott az egyik vörös csaj mire mindenki felnevetett.
-Mi még be sem mutatkoztunk. Én Alice, ő Angi, ők meg a parasztok.
-Naaa Alice, vigyázz a szádra! Brandy!-nyújtotta a kezét.-A másik hülye meg Ted.-Ted beleboxolt a vállába, aztán elkezdtek "bunyózni". Brandy úgy ráugrott, hogy mindketten leestek a padról. Jó volt a délután, nagyon sokat röhögtünk. Fagyiztunk, sétáltunk, dumáltunk, végül a napot Jake-éknél folytattuk egy Adam Sandler filmmel. Imádom Adam-et, nagyon jó filmjei vallak, mást nem is szoktam nézni. A végére mindenki bealudt (Emma és Victoria is csatlakozott), egy kis kanapén nyomorogtunk 8-an, mert senki nem akart a földre ülni. gyszer felriadtam mert valami nayon csikizte auz orrom. Kinyitottam a szemem és BUUUMMM, a macska telibe a pofámba pucsít! Olyat sikítottam, hogy mindenki felébredt. Én felugrottam és szegény cicust ledobtam (najó ledobtam de shhh...!:D amúgy szeretem a cicákat) a földre.
-Ááááá, itt a világvége!!-sikított már Angi is.
-Mivan??-kérdezte kómás fejjel Ted. Elmeséltem a sztorit, nevettek egyet aztán észrevették, hogy mennyi az idő.
-Fél éjfél van! Hazahúztam!-jelentette ki Brandy.
-Mi is! Sziasztok, holnap találkozunk a suliban!
-Jaja. Hali!
Nagyjából összepakoltunk, mindent visszatologattunk a helyére, aztán mi is lefeküdtünk aludni. De most Jake alapból mellém feküdt. Örültem, hogy odafigyel rám. Nagyon fáztam, ezért jól hozzábújtam és a fejem a mellkasára tettem. Tiszta Alkonyat-feeling, Jacob felmelegíti Bellát (Annabell-t :D). Az egyik karjával szorosabban magához húzott, így teljes biztonságérzetben hunytam le a szemem.
