~A földön minden ember számára létezik egy másik, aki tökéletesen megérti. Olyan ez, mint egy hatalmas metafizikai kirakós játék két darabjának lenni.
Olyan szép álmom volt. A felhők fölött repkedtem, kézenfogva Niall-lel, a családom meg az ég túloldalán várt. Apa, anya, Emma kitárt karokkal, Puppy pedig farokcsóválva álldogált egy rózsaszínes felhő mögött. Aztán minden rosszra fordult. Jött egy fekete köd, anyáék eltűntek, Niall is eltűnt mellőlem, én pedig zuhanni kezdtem. Hosszasan zuhantam már percek óta, amikor egy puffanásra keltem. De mikor is aludtam el?
Fehér ruhás alakok mászkáltak körülöttem, és valamit nagyon beszéltek. Nem sok mindent értettem, de pár szót kivettem a beszélgetésből.
-Sikerült, szép munka emberek! Hozzatok oxigént! És szóljatok a hozzátartozóknak! Bridget nővér, hozzon fájdalomcsillapítót és valaki maradjon itt figyelni!
-Majd én maradok, doktorúr.
Hirtelen szúró fájdalmat éreztem a mellkasom alatt és szédültem is. A szemem még mindig nem tudtam kinyitni, csak remegő kézzel az oldalamhoz nyúltam és nyőgtem egyet.
-Doktorúr, ébren van!-kiabált gondolom a nővérke.
-Mi...mi.mi történt?-suttogtam szinte olyan halkan és remegő hangon, hogy én se hallottam a saját hangom.
-Minden rendben lesz kicsim!-fogta meg a kezem.
-Ki maga?
-Margaret nővér. Szólj ha bármiben segíthetek!
-Harry.-nyögtem ki az első szót, ami eszembe jutott. Miért pont Harry?? Fogalmam sincs. Miért nem Niall?? Azt sem tudom. Lehet, hogy mégse Niall az igazi, viszont ha Harry-t szerettem volna igazán, nem estem volna bele Niall-be és nem történt volna az az omniózus csók....szóval magamat se értem. Lehet egyszerűen azért, mert a legjobb barátom. De Nialler is az...lehet, hogy ez a gond. Ő csak egy nagyon-nagyon jó barát, de nem több. Nemtudom!! Összezavarodtam!
-Hogy mondod?
-Harry.
-Ki az a Harry?
-Csak hívja fel! Vagy adja oda a telefonom, hogy beszélhessek vele!!-emeltem feljebb a hangom.
-Nyugi. Nyugodj meg! Adom is.-végre sikerült kinyitnom a szemem és prőbáltam kicsit feljebb csúszni, de újra beszúrt az oldalam.
-Bridget nővér már hozza a fájdalomcsillapítót.-rögtön nyílt is az ajtó és a nővérke belépet egy kb 10 centis tűvel. Igen, csak a tű része volt annyi és még plusz az a rész, amiben az a szar van...és vajon ki tűfóbiás?? Persze hogy én! Rögtön nyavajogni is kezdtem.
-Kérem ne! Inkább szenvedek, csak ne szúrja belém azt az izét! Utáloooom!
-Muszáj lesz, különben nem telefonálhatsz.
-Alkudozunk, alkudozunk? Nekem is van ajánlatom. Mi lenne, ha mondjuk eltüntetné azt a tűt és azt mondja a dikibának, hogy beadta én meg szépen felhívom Harry-t. Na??
-Hát ez nem ilyen egyszerű...hunyd le a szemed és jobb.-hát a skacok miatt megtettem, de ezt még szemrehányóan hozzájuk fogom vágni, ha valamit nem akarnak megcsinálni otthon.
-Kész is. Tessék a mobilod.
-Köszönöm. Lekötelez!-remegő ujjaimat húzgáltam a képernyőm, amikor hirtelen megpillantottam a tükörképem a kijelzőn. Annyira elterelődött a figyelmem, hogy azt se tudtam, mi történt egyáltalán és miért lila foltos az arcom meg miért van bekötve a fejem és az oldalam.
-Margaret! Várjon! Mi történt velem?
-Huhh...autóbaleset. Nekihajtottál egy fának, mert kiugrott eléd az útra valamilyen állat. Azt kiszem, őz. A ásik sávban hajtó autós neki is csapódott az állatnak, ő nem sérült meg. Téged viszont újra kellett éleszteni...sajnálom.
Elképedve hallgattam a történetet. Egy könnycsepp legördült az arcomon, utána automatikusan jött a következő és a következő. Mi lett volna ha meghalok? Mi lett volna, ha elvesztem a legjobb barátaimat és mi lett volna anyával és Emm-mel. Ki védte volna meg őket apától? A telefonom kicsúszott a kezemből és nagyot koppant a padlón. Margaret megölelt és letörölte a könnyeim.
-Semmi baj nincs, tudom, mit érzel! Kislány koromban én is autóbalesetet szenvedtem, a szüleim meg is haltak. ÉS aztán árvaházba kerültem. Akkor döntöttem úgy, hogy nővér akarok lenni.-láttam, hogy ő is könnyezett, de nem akartam megsiratni és szerintem ő se akarta, hogy jobban sírjak, inkább felvette a telefonom, lerakta mellém, intett egyet és kiment. Kikerestem Harry telefonszámát és rögtön tárcsáztam. De qamikor rájöttem, hogy Niallt kéne, gyorsan leraktam és az ő nevére nyotam. De mi az, hogy KÉNE? Kezdek megbolondulni...
-Szia Haspók!
-Ronnie! Mi történt, hogy nagy és mit csinálsz? Most hívtak a kórházból!
-Nyugi, mindent elmondok, amit tudok! Csak szépen lassan. Bejönnétek?
-Még az interjún vagyunk, még fél óránk van...
-Akkor mindegy.
-Mondd el telefonba nyugodtan, kihangosítalak!
-De lemegy az egyenlegem, még kb. 1 percet tudunk beszélni.
-Bakker, nekem sincs pénz a telómon. Figyi, interjú után rögtön odamegyünk, oké?
-Jó.-mondtam elkeseredve. Még minimum 1 órát itt kell unatkoznom.-Szer...szia.
-Szia.
Hogy miért javítottam ki magam, nem tudom, de inkább nem is gondoltam rá. Inkább felhívtam Vic-et, úgyis olyan rég beszéltem vele, szerencsémre Dorothy is ott volt.
-Szia Ronnie! Mondjad.
-Szia. Bejönnétek hozzám?
-Hova? Kihangosítalak, itt van Dor is.
-Kórházban vagyok...tuti benn tartanak még egy hétig, ha nem tovább.
-Jesszus, mi történt??
-Nekihajtottam egy fának. De már minden oké. De ezt inkább személyesen mondanám el.
-Oké. Ott vagy, ahol Phoebe is volt?
-Igen, de a termet ne tudom, de tutira megmondják kint az információs izénél.
-Na megyünk is! Szeretlek Ronnie!
-Én is titeket!
Észrevettem, hogy a falon van tv, a távirányítót is megtaláltam az ágyam melletti szekrényen, úgyhogy bekapcsoltam. Isten áldja meg a kórházat, hogy legalább volt kábeltévé! [:D] Megkerestem az MTV-t, és szokás szerint néztem a sorozatokat. Éppen a Kínos ment, amit tökre bírok, bár azt a részt pont láttam már, vagy 3x. 10 perce nézhettem, amikor nyílt az ajtó.
-Victo...Harry???
-Szia Ron!
-Szia! Hát te?
-Ellógtam. Azt mondtam, wc-re megyek.
-Te kis huncut!-röhögtem el magam.-Gyere ide!-tártam ki a karjaimat egy ölelésre várva.
-Mizu? Hogy vagy?-kérdezt, közbe kicsit félrelökdösve az ágyon.-Na menj már arrébb!
-Igazából fál egy kicsit az oldalam, meg néha megszédülök, amúgy nem vészes. Héj, mit csinálsz?
-Éppen lefekszem melléd.
-Azt látom! De le fogsz lökni! Így nem jó!
-Dehogynem! Gyere, majd tartalak!-becsúsztatta a derekam alá a kezem és közelebb húzott magához. Oldalra fordultam és a mellkasára hajtottam a fejem, hogy jobban elférjek. Hirtelen kínosan felröhögtem.
-Min nevetsz??
-Magamon és a hülye gondolataimon...
-Nekem elmondhatod! Szeretem a hülye gondolatmeneted.-nézett rám csillogó szemekkel.
-Háát...na jó. Most nem tudom, mi van. Amióta szétmentünk, Niall-lel egyre többet vagyok, de még úgy érzem nem léptem túl rajtad. Vagy nem tudodm, mi van. Egyszerűen nem tudom elfelejteni az együtt töltött napokat. A pasim voltál, de egyben nagyon jó barátom is, de mióta volt egy kis időm gondolkodni, úgy érzem Nialler csak egy túl jó barát, egy isteni haver, akinél nem is kívánhatnék többet. De nem úgy szeretem, mint téged. Érted?
-Aha. Én is ezt érzem. Nem tudhatod, de volt egy régi barátnőm, akivel összejöttem megint, de nem érzek többet egy nagyon jó barátságnál. Tiffanyval már általánosban nagyon jó barátok voltunk, de semmi több...ezért jöttem el előbb az interjúról, hogy megbeszélhessem veled. És szerintem Niall-lel is beszélned kéne. Adjam a telóm?
-Nem, dehogy. Nem lehetek olyan szemét, hogy telefonon beszéljük meg. Milyen köcsög lennék! Ő nem érdemli meg, hogy olyan bunkó legyek. Majd a többieket kihívnád, hogy tudjunk beszélni?
-Persze.
-Köszi! Viszont szerintem le kéne szállnod innen, mert Vic-ék nemsokára jönnek. És a fiúk is.-pont jókor tápászkodott fel, mert Doroty és Victoria meg is érkeztek. Lerohamoztam az átlagkérdésekkel, aztán mesélni keztek egy csomó lányos dologról. A szokásos manikűrös, fodrász, shoppingolós beszélgetés után a fiúk is ideértek. Kaptam még egy nagy adag kérdést ajándék sajnálkozással megtöltve. Már el is felejtettem, hogy Niall-lel beszélni akarok, de Harry kacsibtott, úgyhogy rájöttem, mit akar. Bólintottam egy alig láthatót. Kezdődhet a lelkizés.
-Hé, srácok. Hozhatnánk Ronnak valami kaját. Gondolom nem valami finom a kórházi koszt.
-Hááát...
Niall még mellettem ült, amikor a többiek már kértek. Már állt fel, de a kezénél fogva visszahúztam.
-Mi a baj.
-Beszélhetnénk?
-Már rosszul kezdődik...
-Figyelj. Nem tudom, hogy mi van vagy volt köztünk ez az egy nap, de szerintem ez így nem oké. Nagyon szeretlek téged, de...mint csak egy legjobb barátot. Szerintem jobban összeillenél Barby-val, tudom, hogy tetszel neki. Mondjuk ezt nem kellet volna elmondanom, de mindegy...Remélem megértesz.
-ÉN sem tudom pontosan, mi volt ez. Eddig azt hittem több van köztünk, de rájöttem, hogy neked Harry kell, éreztem rajtad hogy nem tudsz túllépni rajta. Biztos voltam benne hogy 1 hónapon belül újra össze fogtok jönni. Bár te nem láttad, de én tudtam, hogy nagyon hiányzol neki, olyan üresnek tűnt nélküled. Ti teljesen összeilletek, és én ebbe nem akarok belezavarni. Úgyhogy sok sikert és remélem nem lesz több vita.
-Tutira? Nem haragszol?
-Dehogy, tisztelem a döntésed, de azért sajnálom...-feljebbcsúsztam az ágyon és megöleltem.-Mi van azzal a Barby-s dologgal, amit nem kéne tudnom?-húzta mosolyra a száját. Beleboxoltam a vállába aztán felröhögtünk.
-Csodálom, hogy még nem vetted észre...olyan csillogó szemekkel néz rád és ha meglát, megszűnik körülötte minden. Szerintem beszélj vele.
-Nem rossz ötlet. Nem is beszéltünk olyan sokat egymással, mindig csak egy "szia". Alig ismerem.
-Hidd el, nem fogsz csalódni! És ő se benned! Teljesen egymásnak valóak vagytok!
-Megyek is a többiek után! Szia és köszönöm! Igaz barát vagy!
-Nincsmit, és te is! Szeretlek. Persze, mit legjobb barátot. Érted...
-Nyugi, nem értettem félre. Én szerintem most elmegyek Barbyért a sulihoz. A többiek majd jönnek...
-Hát inkább hívd fel, különben a többi cserediák széttépne. Inkább megadom a számát.-lediktáltam a telefonszámot, aztán már ki is viharzott. Megkönnyebbülve csúsztam vissza fekvőhelyzetbe. Teljesen elöntött a boldogság, hogy sikerült megbeszélni. Már nem is fájt annyira az oldalam, sikerült egy kicsit aludnom. Amikor felkeltem, egy cetlit találtam a szekrényemen.
Szia Ron!
Amikor visszaértünk, már aludtál, nem akartunk felkelteni, kaja a szekrényben, telódat meg feltöltöttük, úgyhogy tudsz minket hívni.
Puszi: fiúk, Doroty és Vic
Ezaz, megint egyedül maradtam...előkotorásztam a kaját a szekrényből, és tömtem a fejem, amikor csörgött a telóm.
-Víííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!-sikítozott bele egy hang.
-Mivan??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése