EZT BARBINAK KÜLDENÉM, HOGY NE LEGYEN SZOMORÚ!! :)
ezt is neked:
~Sok minden megváltozik, igen. De az ember mindig ugyanaz marad. És a barátságunk is.
és ezt is:
-Víííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!-sikítozott bele egy hang.
-Víííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!-sikítozott bele egy hang.
-Mivan??
-Nem fogod elhinni ki hívott, hogy látni szeretne és elhívott magával és most készülök mert nem akarok tiszta szakadtan mutatkozni mert...-igazából nem figyeltem arra, amit mondott, csak mosolyogtam, mit egy idióta. Örülök, hogy segíthettem másoknak és kapnak egy esélyt.
-Húha. Grat.
-Víííííííííííííí, annyira boldog vagyooooook!-visítozott még mindig.
-Szerintem mielött mész, nyugodj le egy kicsit, Barby. Meg fogod ijeszteni Niallert. Bár én mondtam neki hogy...
-Te elmondtad? Várj nem jól kérdeztem Te mondtad el???
-Igen. NEM, dehogy. Talán?
-Köszönöm!
-Azt hittem, most megutálsz...
-Dehogy! Én tuti nem mertem volna elmondani.
-Pedig te elég közvetlen vagy és mindent elmondasz, amit gondolsz.
-Pont mint te. És képzeld, ideköltözök Londonba!
-Hogyhogy??
-Anyáék megengedték és vesznek nekem egy házat, aztán majd lesz egy munkám és szépen lassan visszafizetem az árát. De előbb még egy kocsira gyűjtök....
-És ezt miért nem mondtad el eddig??
-Hát, meglepinek szántam. De hol vagy? Kerestelek ma, de senki nem volt otthon és a telód meg ki volt kapcsolva.
Elmeséltem az egész sztorit, ő meg csak hüledezve hallgatott.
-Jesszus, lemondom Niall-t és megyek hozzád.
-Jesszus, nem mondod le Niall-t és nem jössz hozzám!
-De!
-Nem! Jól vagyok, Harry meg úgyis bejön még. Majd holnap bejössz beszélni, úgyis vasárnap lesz és gondolom ráérsz.
-Tuti?
-Tuti. Ezt vedd parancsnak!-röhögtem.
-Oké és köszi mégegyszer! Szióka!
-Csövi!
Kis hülye, folyamatosan pörög össze-vissza. Nembaj, így szeretem! Olyan dilis mint én. A 2 szőke :D Már megint kezdtem szétunni a fejem, egy kórház nagyon unalmas hely, még a tv se köt le. Gondoltam, megkeresem a klotyót, merthát pisilnem kellet, meg keresni akartam egy tükröt, hogy megnézzem milyen rosszul nézek ki. Mászkáltam egy kicsit a szobában fel.alá, mert elzsibbadt a lábam. Másnap hozattam a többiekkel valami kirakót, meg néhány könyvet és megtörtén az ami még soha. Olvastam! És ráadásul elég gyorsan, mer egy hét alatt kiolvastam mind a 3 könyvet. És rájöttem, hogy szeretek olvasni. Húú de fura kimondani...
*2 hét múlva*
Végre itthon!! Szerencsére miután kiengedtek, még 1 hétig otthon kellet maradnom. Mármint otthon otthon, anyánál, mivel a fiúk nem tudtak volna rám figyelni a munka miatt. De délután mindig átjöttek meglátogatni, a csajokkal együtt. Vic még velem együtt otthon is maradt és egész nap velem fetrengett az ágyban. Mázlista, hogy kapott igazolást erre a hétre a dokitól. Mondjuk rendes tőle, hogy itthon maradt velem, hogy ne unatkozzak. Bár ne vette az egészet szenvedésnek és szerintem elég jól viselné, ha suli helyett itthon kéne feküdni az ágyban és nyomni a laptopot, miközben én épp a szerelmi életemet kitárom neki.
-Figyelsz egyáltalán??
-Aha. Éppen azt mondtad, hogy jártál Niall-lel egy napot, de Harry bement a kórházba az interjú helyett te pedig oda meg vissza voltál és...
-Jó, elég lesz. Hogy tudsz egyszerre ennyi dologra figyelni?
-Viccelsz? 3 kistestvér mellett könnyű volt a volt családomban...
-És nem hiányoznak?
-Nem igazán. Soha nem kaptam annyi figyelmet és gondoskodást, mint itt.
-Ezt jó hallani. Gyere, hadd öleljelek meg!-szinte rámugrott az ágyon én meg akkorát sikítottam, hogy anyu feljött.
-Minden oké??
-Igen, csak nagyon szeretjük egymást.-röhögtem.
-Akkor jó. de ha lehet inkább halkabban szeressétek egymást, mert Emma alszik.
-Bocsi!-nyögtük be kórusban.
-Ja és Ronnie, jöttek hozzád, felküldhetem?
-Persze, ki az??
-Meglepi. Ezt ő üzeni.
-Jó. de Vic...
-Itt sem vagyok!-úgy látszik értette a célzást.
-Köszönöm. Nem ártana megfésülködnöm...meg talán felöltöznöm 1 hét után...
-De előbb beszélgess a vendégeddel.-anya kiviharzott, utána Vic is átment a saját szobájába, az ajtómon pedig belépett apa. Apa?? Hogy a francba jött be? És hogy engedhette meg anya, hogy betegye a lábát??
-Hogy van a kis beteg??
-Apa, nem kell a nyalizás...mit csinálsz itt??
-Jöttelek meglátogatni. Nem nézhetem meg a saját kislányom?
-Ha ő nem akarja, nem! És nehogy begyere a szobámba. Nem vagyok rád kíváncsi.
-De már azóta az eset óta nem hallgatsz meg és én meg akarom beszélni veled!
-Tényleg tudni akarod, miért nem beszélek veled?? Ha??
-Igen. Addig legalább szóba állsz velem.
-Öcsém, nem csak hallgatni kéne, hanem fel is fogni! Egyszerűen nem akarok mentségeket és nyalizásokat hallgatni, nincs rád szükségem, amióta elmentél, megfogadtam, hogy talpra állok és boldogulok apa nélkül is és majd én megvédem anyát. Cserben hagytál minket. kettesben! Nagyon haragudtam rád és amikor előkerültél, megörültem neked, de amit tettél Harryvel, az megbocsáthatatlan! Húzz innen, de komolyan nem érdekelsz! Felfogtad??
-Hát kénytelen leszel megbékélni velem, mert anyáddal megbeszéltünk mindent és itt lakok mától.
-Mi??? De... jesszus, anya bekattant. Kérlek most menj ki, szeretnék felöltözni. Ja és szólnál Emmának, hogy itt hagyta a nyusziját és jöjjön be érte?
-Persze kicsim.
-Kösz.-nyögtem ki. Igazából semmilyen nyuszi nem volt nálam, csak van egy tervem
-Nem fogod elhinni ki hívott, hogy látni szeretne és elhívott magával és most készülök mert nem akarok tiszta szakadtan mutatkozni mert...-igazából nem figyeltem arra, amit mondott, csak mosolyogtam, mit egy idióta. Örülök, hogy segíthettem másoknak és kapnak egy esélyt.
-Húha. Grat.
-Víííííííííííííí, annyira boldog vagyooooook!-visítozott még mindig.
-Szerintem mielött mész, nyugodj le egy kicsit, Barby. Meg fogod ijeszteni Niallert. Bár én mondtam neki hogy...
-Te elmondtad? Várj nem jól kérdeztem Te mondtad el???
-Igen. NEM, dehogy. Talán?
-Köszönöm!
-Azt hittem, most megutálsz...
-Dehogy! Én tuti nem mertem volna elmondani.
-Pedig te elég közvetlen vagy és mindent elmondasz, amit gondolsz.
-Pont mint te. És képzeld, ideköltözök Londonba!
-Hogyhogy??
-Anyáék megengedték és vesznek nekem egy házat, aztán majd lesz egy munkám és szépen lassan visszafizetem az árát. De előbb még egy kocsira gyűjtök....
-És ezt miért nem mondtad el eddig??
-Hát, meglepinek szántam. De hol vagy? Kerestelek ma, de senki nem volt otthon és a telód meg ki volt kapcsolva.
Elmeséltem az egész sztorit, ő meg csak hüledezve hallgatott.
-Jesszus, lemondom Niall-t és megyek hozzád.
-Jesszus, nem mondod le Niall-t és nem jössz hozzám!
-De!
-Nem! Jól vagyok, Harry meg úgyis bejön még. Majd holnap bejössz beszélni, úgyis vasárnap lesz és gondolom ráérsz.
-Tuti?
-Tuti. Ezt vedd parancsnak!-röhögtem.
-Oké és köszi mégegyszer! Szióka!
-Csövi!
Kis hülye, folyamatosan pörög össze-vissza. Nembaj, így szeretem! Olyan dilis mint én. A 2 szőke :D Már megint kezdtem szétunni a fejem, egy kórház nagyon unalmas hely, még a tv se köt le. Gondoltam, megkeresem a klotyót, merthát pisilnem kellet, meg keresni akartam egy tükröt, hogy megnézzem milyen rosszul nézek ki. Mászkáltam egy kicsit a szobában fel.alá, mert elzsibbadt a lábam. Másnap hozattam a többiekkel valami kirakót, meg néhány könyvet és megtörtén az ami még soha. Olvastam! És ráadásul elég gyorsan, mer egy hét alatt kiolvastam mind a 3 könyvet. És rájöttem, hogy szeretek olvasni. Húú de fura kimondani...
*2 hét múlva*
Végre itthon!! Szerencsére miután kiengedtek, még 1 hétig otthon kellet maradnom. Mármint otthon otthon, anyánál, mivel a fiúk nem tudtak volna rám figyelni a munka miatt. De délután mindig átjöttek meglátogatni, a csajokkal együtt. Vic még velem együtt otthon is maradt és egész nap velem fetrengett az ágyban. Mázlista, hogy kapott igazolást erre a hétre a dokitól. Mondjuk rendes tőle, hogy itthon maradt velem, hogy ne unatkozzak. Bár ne vette az egészet szenvedésnek és szerintem elég jól viselné, ha suli helyett itthon kéne feküdni az ágyban és nyomni a laptopot, miközben én épp a szerelmi életemet kitárom neki.
-Figyelsz egyáltalán??
-Aha. Éppen azt mondtad, hogy jártál Niall-lel egy napot, de Harry bement a kórházba az interjú helyett te pedig oda meg vissza voltál és...
-Jó, elég lesz. Hogy tudsz egyszerre ennyi dologra figyelni?
-Viccelsz? 3 kistestvér mellett könnyű volt a volt családomban...
-És nem hiányoznak?
-Nem igazán. Soha nem kaptam annyi figyelmet és gondoskodást, mint itt.
-Ezt jó hallani. Gyere, hadd öleljelek meg!-szinte rámugrott az ágyon én meg akkorát sikítottam, hogy anyu feljött.
-Minden oké??
-Igen, csak nagyon szeretjük egymást.-röhögtem.
-Akkor jó. de ha lehet inkább halkabban szeressétek egymást, mert Emma alszik.
-Bocsi!-nyögtük be kórusban.
-Ja és Ronnie, jöttek hozzád, felküldhetem?
-Persze, ki az??
-Meglepi. Ezt ő üzeni.
-Jó. de Vic...
-Itt sem vagyok!-úgy látszik értette a célzást.
-Köszönöm. Nem ártana megfésülködnöm...meg talán felöltöznöm 1 hét után...
-De előbb beszélgess a vendégeddel.-anya kiviharzott, utána Vic is átment a saját szobájába, az ajtómon pedig belépett apa. Apa?? Hogy a francba jött be? És hogy engedhette meg anya, hogy betegye a lábát??
-Hogy van a kis beteg??
-Apa, nem kell a nyalizás...mit csinálsz itt??
-Jöttelek meglátogatni. Nem nézhetem meg a saját kislányom?
-Ha ő nem akarja, nem! És nehogy begyere a szobámba. Nem vagyok rád kíváncsi.
-De már azóta az eset óta nem hallgatsz meg és én meg akarom beszélni veled!
-Tényleg tudni akarod, miért nem beszélek veled?? Ha??
-Igen. Addig legalább szóba állsz velem.
-Öcsém, nem csak hallgatni kéne, hanem fel is fogni! Egyszerűen nem akarok mentségeket és nyalizásokat hallgatni, nincs rád szükségem, amióta elmentél, megfogadtam, hogy talpra állok és boldogulok apa nélkül is és majd én megvédem anyát. Cserben hagytál minket. kettesben! Nagyon haragudtam rád és amikor előkerültél, megörültem neked, de amit tettél Harryvel, az megbocsáthatatlan! Húzz innen, de komolyan nem érdekelsz! Felfogtad??
-Hát kénytelen leszel megbékélni velem, mert anyáddal megbeszéltünk mindent és itt lakok mától.
-Mi??? De... jesszus, anya bekattant. Kérlek most menj ki, szeretnék felöltözni. Ja és szólnál Emmának, hogy itt hagyta a nyusziját és jöjjön be érte?
-Persze kicsim.
-Kösz.-nyögtem ki. Igazából semmilyen nyuszi nem volt nálam, csak van egy tervem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése