32.Látomás...

SAJNÁLOM, HOGY ENNYIT KÉSTEM, DE NAGYON SOK DOLGOM VAN A SULIBAN ÉS AZ MELLET IS...DE 3 HÉT UTÁN SIKERÜLT ÖSSZEDOBNOM A KÖVETKEZŐ RÉSZT :p HA MINDEN IGAZ, AZ UTOLSÓ RÉSZNÉL(35.RÉSZ) KAPTOK EGY MEGLEPIT IS, DE MÉG NEM BIZTOS! NA MOSTMÁR BEFEJEZTEM, JÓ OLVASÁST :) <3
~Az élet nem mp3, ahol azt játsszák, amit te akarsz, de az élet rádió, ahol azt élvezed, amit éppen játszanak. - Zayn Malik 
(forrás: ONE DIRECTION QUOTES HUNGARY)
Reggeli ébredés után átcammogtam Victoriáékhoz megnézni, hogy ébren vannak-e- Természetesen még azt se vették észre, hogy egy bazinagyot ordítottam, mert a sötétben belerúgtam az ágy sarkába. Tipikus ''egy hetet is aludnék megszakítás nélkül '' típusok. Ez az egyik dolog, amiben nagyon különbözünk, mert nekem reggel 7-kor kipattan a szemem.
-Csókolom, Mandy néni!
-Szia Ronniekám! Hányszor mondtam már, hogy nyugodtan tegezhetsz?
-Nem tudom, Mandy néni.
-Áhh, hagyjuk...Mit kérsz reggelire? Virsli, pirítós, szendvics?
-Megengedi?-tolakodtam a konyhába és kivettem Jak anyukája kezéből a fakanalat.- Ma én csinálok reggelit. De olyat, hogy minden nap térden állva fognak könyörögni, hogy csináljak még!
-Ha te mondod. Ha kell valami, szólj!

Annyira belemerültem a specialitásomba, hogy észre sem vettem Jake-et. A szekrényajtó mögött állt és amikor becsuktam, le is ejtettem a tányérokat ijedtemben. 6-ból 1 élte túl. Bocsi Mandy néni!
-Te ezt élvezed? Jó halálra rémiszteni? A repülőn, ébredéskor és még most is?
-Elég vicces, amikor megijedsz. Olyan aranyos- mint egy 3 éves.
-Köszi...basszus a tojás!-szerencsére nem égett oda.-Huh, majdnem elrontottam a 10-pontos reggelim...
-100 pontból vagy 1000-ből?-röhögött.
-Haha, nagyon vicces.
-Naa, ne durcázz! Hogyhogy te csináltál reggelit?
-Mert én csináltam. Olyan kedvem volt.
Mindenki az asztalhoz ült. bemutatkoztam Jake nagyijának és nekiálltunk enni.
-Na ugye megmondtam, hogy isteni lesz!
-Hú, rég ettem ilyen jót! Ügyes vagy angyalom!-veregette meg a vállam Elisabeth néni. Összeszedtem a koszos edényeket, elmosogattam és felmentem felöltözni.
-Jake, kipakolhatok a szekrényed üres polcaira?
-Aha, most sietek, megyek anyuval vásárolni meg az unokatesómhoz is beugrunk, ha nem gond.
-Dehogy!
-A nagyit is visszük, szia!-adott egy gyors puszit az arcomra[???] és el is viharzott. Elég fura volt...
Mind az 5 bőröndöm kinyitottam a szoba közepén- Először a fürdőbe pakoltam ki, de a bőrönd alján egy nem oda illő dolgot. Egy nagy, pihe-puha plüssmaci, aminek a pólóján én és az 1D vagyunk. Rendes gesztus, de így sose fogom őket elfelejteni...pár percig álmodoztam, fel se tűnt Vic a hátam mögött. Furcsán nézett rám, aztán gondolt egyet és kiment. Biztos megvolt rólam a véleménye. Tovább pakoltam, ám az utolsó bőröndben 2 dolgot is találtam. Amikor kivettem és jobban megnéztem őket, elállt a lélegzetem és nem is pislogtam. Egyszerűen lefagytam. Szinte fel sem fogtam, mit kaptam. Könnycseppek gördültek le az arcomon. Egyszerre sírtam és nevettem is.
-Jól vagy? Minden oké?
-Igen. Nézd!-nyújtottam felé Kevint. Azh igazi, videónaplós Kevint. Louis Kevinjét.
-Mi ez itt az alján?
-Passz.
-Felolvashatom?-csak némán bólintottam, ő pedig belekezdett:

Kedves Ronnie!

 Szeretném neked adni Kevint, hogy vigyázzon rád helyettem!

Eleanorral puszilunk, szeretünk és soha nem felejtünk el!

Louis&Eleanor

-Óóóó...husiii! Deimádom! És ez mi lehet?-forgattam a kezemben egy könyvszerű valamit-Vajon hogy nyílik a lakat?

-Próbáld a nyakláncoddal!-végighúztam a lakaton a Hazza feliratú nyakláncom és Voala, kinyílt.

-Neeee..ez...ez-elcsuklott a hangom. Victoria leültmellém a földre és legalább olyan meghatottan nézte az albumot, mint én.

FOTOALBUM <-----KATT RÁ
Ott ültünk egyik pillanatban vigyorogva, aztán sírva és nevetve a földön a fényképeket lapozgatva. Az utolsó lap és a borító közé egy boríték volt beragasztva. Óvatosan feltéptem a celluxot és kibontottam a borítékot. Remegő hangon olvastam Victoriának:

Kedves Ron!

  Szeretném, ha elolvasnád a búcsúlevelünket és kivételt tennél a fogadalmunknak most az egyszer.

Először kezdeném én: amikor láttam a bénázásod az étteremben, rögtön megkedveltelek és elszántam magam, hogy jobban meg akarlak ismerni. És sikerült is, és örökre emlékezni fogok rád és örökre szeretni foglak. Remélem tudod, hogy ez a rövid idő nekem a mindent jelentette. (köszi a piros csipkés tangát :D)

  Szia, Louis vagyok! Remélem megtaláltad Kevint! Répát inkább nem küldtem, nehogy megrohadjon...Sajnálom, hogy elmentél, jó volt együtt szivatni a töbieket. Szerintem senki se hallot még énekelni, de nekem volt benne szerencsém, amikor a bulidon részegen énekeltél. Meg kell mondjam, nincs rossz hangod még részegen se! A bőröndödbe hagytam egy csíkos pólót, ha szomorú lennél, csak vedd fel!

  Hali Ronnie, itt Zayn! Nem sok mindent tudnék kiemelni az együtt töltött időkről, mert mindig jól éreztem magam veled. Még ha csak csöndben ültünk egymás mellet és csak farkasszemet néztünk is. És köszönöm, hogy összehoztál Vic-kel, csak pár hétre is! (baseball dzsekim a ruháid között)

Szia, Liam vagyok! Csak annyit mondanék, vigyázz magadra és figyelj oda mindenkire! Ne fogadj el idegenektől semmit, ne add a telefonodat senkinek és...most nem ez a lényeg. Raktam a bőröndödbe egy kockás inget emlékbe.

  Csoki Ronnie! Ne felejts el rántottát küldeni postán! A Nando's-os kaja már nem is annyira finom... Az egyetlen dolog, amit kiemelnék, az az egy nap, amikor jártunk. Nem bántam meg, hogy megcsókoltalak, nagyon jó volt az az egy nap. Köszönök mindent! Sziasztok!

  Szeretünk és innen Londonból vigyázunk és gondolunk rád! Hiányozni fogsz (Niall üzeni:a rántottád is:P)

 Szeretünk: One Direction

Néma csöndben ültünk egymással szemben és csak bambultunk ki a fejünkből. Az első reakcióm a moslolygás volt. Aztán elkezdtem bőgni a meghatottságtól.  Folyamatosan azt kérdeztem magamtól és Victől még mindig sírva: Hogy tudtam otthagyni ezt az 5 idiótát??
Vic próbált csitítani, de nem nagy sikere volt, az összes érzésemet kiadtam magamból. Talán eddig ez hiányzott. Nem sokat beszélek az érzéseimről és nem sokat sírok, de ha igen, mindent 1 emberre zúdítok. A kiadós sírás után 100x könnyebb lett a szívem és lelkem, de a napomra és a hangulatomra nagy hatással volt a levél. Folyamatosan rájuk kondoltam, a számaikat énekeltem (kicst hangosan...najó ordítotam :)), könnytől csillogó szemeimet törölgettem, miközben takarítottam és pakolásztam a lakásban. Vagy 3x felporszívóztam, port töröltem meg üveget tisztítottam., annyira untam magam. Vic és Emm  jól egyedül hagyott, elentek vásárolni meg nézelődni a városban.  Már komolyan hangokat is beképzeltem a fejembe... Inkább bementem a fürdőbe arcot mosni, de amikor felemeltem a fejem, a tükörben magamat ás Hazzát, mosolyogva és nevetgélve. Ez az első együtt töltött napunk utáni reggelen volt

(nem tudom mennyire kivehető, de szerintem elég egyértelmű (az a tükör amit megérint...saját rajz:) )

Utána folyamatosan váltakoztak az emlékképek, de egy idő után mintha a jövőt láttam volna. Magányosan állok a tükör előtt ősz hajjal, ráncos bőrrel. itt Jake-ék lakásában, sírva. A háttérben egy kép róla, ami mellette ég egy gyertya. Egy bazinagyot sikítottam és lerogytam a földre.
-Fel kell hívnom!
-Halló?
-Jake!
-Mi a baj?
-Hála az égnek, semmi bajod!
-Mert? Mi történt veled?
-Olyan jó hallani a hangod!
-Ronnie! Minden oké??
-Talán...Látomásom volt. Tudom, hülyén hangzik, de én hiszek az ilyenekben...
-Elhiszem, de inkább most érted megyek és elmegyünk valahova kikapcsolódni.
-Jó lenne. A végén még megbolondulok egyedül...
-A haverok is jönnek, nem baj?? 10 perc és ott vagyok.
-Oké.Nem, legalább megismerem őket.-ennél a mondatnál még nem tudtam mire vállalkoztam. Ahogy odaértünk a parkba, egy csomó suttyó ott bagózott meg sörözött az egyik asztal tetején ülve. Megszorítottam Jake kezét és a fülébe súgtam:
-Azok ott a haverjaid??
-Igen.
-Jesszus...-mondtam olyan halkan, hogy csak ő hallja.
-Már egyre közeledtünk, én még meg is álltam, de Jake ment tovább.
-Mit csinálsz??-húzott maga után.
-Azt mondtad, ők a haverjaid.
-Persze, az kéne még... Ők azok, akik ott integetnek.-felsóhajtottam és visszaintegettem. 2 vörös és egy szőke hajú lány és még 2 fiú ült egy asztalnál.
-Sziasztok!-köszöntem.-Ronnie Williamson.
-Hallottuk híred.-mosolygott a szőke lány. Ahogy felém fordult, rögtön felismertem.
-Barbyyyyy!-nyakába ugrottam, még meg is pörgettem örömömben.-Hát te? Hogyhogy itt?
-Mivel te nem maradtál, én is jöttem haza Doroo-val. Jake-et meg ovi óta ismerem, azóta legjobb barátok vagyunk.
-Csak legjobb barátok...-vigyorgott az egyik vörös csaj mire mindenki felnevetett.
-Mi még be sem mutatkoztunk. Én Alice, ő Angi, ők meg a parasztok.
-Naaa Alice, vigyázz a szádra! Brandy!-nyújtotta a kezét.-A másik hülye meg Ted.-Ted beleboxolt a vállába, aztán  elkezdtek "bunyózni". Brandy úgy ráugrott, hogy mindketten leestek a padról. Jó volt a délután, nagyon sokat röhögtünk. Fagyiztunk, sétáltunk, dumáltunk, végül a napot Jake-éknél folytattuk egy Adam Sandler filmmel. Imádom Adam-et, nagyon jó filmjei vallak, mást nem is szoktam nézni. A végére mindenki bealudt (Emma és Victoria is csatlakozott), egy kis kanapén nyomorogtunk 8-an, mert senki nem akart a földre ülni. gyszer felriadtam mert valami nayon csikizte auz orrom. Kinyitottam a szemem és BUUUMMM, a macska telibe a pofámba pucsít! Olyat sikítottam, hogy mindenki felébredt. Én felugrottam és szegény cicust ledobtam (najó ledobtam de shhh...!:D amúgy szeretem a cicákat) a földre.
-Ááááá, itt a világvége!!-sikított már Angi is.
-Mivan??-kérdezte kómás fejjel Ted. Elmeséltem a sztorit, nevettek egyet aztán észrevették, hogy mennyi az idő.
-Fél éjfél van! Hazahúztam!-jelentette ki Brandy.
-Mi is! Sziasztok, holnap találkozunk a suliban!
-Jaja. Hali!
Nagyjából összepakoltunk, mindent visszatologattunk a helyére, aztán mi is lefeküdtünk aludni. De most Jake alapból mellém feküdt. Örültem, hogy odafigyel rám. Nagyon fáztam, ezért jól hozzábújtam és a fejem a mellkasára tettem. Tiszta Alkonyat-feeling, Jacob felmelegíti Bellát (Annabell-t :D). Az egyik karjával szorosabban magához húzott, így teljes biztonságérzetben hunytam le a szemem.

31.Bei dir. . .(nem németeseknek: Nálad...)

SZIASZTOK! BOCS A KÉSÉSÉRT, DE MINIMUM  2 NAPONTA KERÜLÖK GÉPHEZ ÉS ELÉG LASSAN HALADOK...
~Az élet olyan, mint egy levél..sosem tudod, mit tartogat számodra...
Este 11-re értünk a lakásba. Hát nem voltunk elragadtatva. A képeken teljesen máshogy nézett ki...Hát ez van, ezt kell szeretni. Talán egy festés majd helyre teszi. Viszont a bútorok tűrhetőek, egyelőre maradhat.
-Jonnie! Éhesz vadok!
-Ott van a bőröndömben a szendvicsed!
-De én nem azst akajok!
-Emma, drága! Csak az van, egyelőre...majd holnap elmegyünk vásárolni.
-Oké.
Kipakoltunk a szekrényekbe, de a másik szobából sikítást hallottam.
-Ááááááá! Jesszusom! Ez undorító!!!-sikítoztam én is a szobába berohanva.
-És rámesett! Érted?? Kinyitom a szekrényt és bumm!! Fúúúj de gusztustalan! Nem fogok tudni aludni! Inkább most lemosom az arcom, mert képen törölt a bomlásban lévő feje...De előbb hívom a rendőrséget. Hahó! Victoria Williamson. Egy hullát találtunk a bérelt lakásunkban. Nem, éppen most költöztünk be! Ne gyanúsítgasson! Nem én voltam! Nem, és azt hiszem most költözünk ki!-lediktálta a címet, aztán pakoltunk is vissza a bőröndbe.
-Mostmár értem, miért volt ilyen olcsó. De nem tudom feldolgozni a látványt...
-Pont te? Pedig olyan talpraesett vagy. Ugye Emma nem látta?
-Nem. Evés közben elaludt...érdekes.
Előkotorásztam a táskám aljáról (mert természetesen mindig amit keresek, a táskám alján van) a telefonom.
-Jóreggelt!
-Ahrr...
-Mi van kalóz?? Felkeltettelek?
-Szerinted? Csak te hívhatsz éjfélkor...
-Bocsi. Lehetne egy oltári nagy kérésem?
-Mondjad.
-Ott aludhatnánk nálatok, amíg nem találunk egy új lakást? Természetesen a nemet is elfogadjuk.
-Gyertek nyugodtan. Elmenjek értetek?
-Nem szükséges, nem akarlak ugráltatni. Hívok taxit.
-Dehogy, majd én elmegyek értetek. 10 perc múlva a ház előtt.
-Oké, akkor 10 perc múlva. Szoszi!
-Mi?
-Szoszi, mint szia. De ha szeretnéd, csoki.
-Neked is boldog karácsnyt!
Úristen, de hülyék vagyunk...
-Vic, 10 perc!
-Hova megyünk?
-Jake-hez! Cuccok?
-Konyhában!
-Kisasszony kérem! Ha kérdezem, figyeljen!-szólt rá a rendőr. (amíg telefonáltam, megérkeztek)
-Elnézést, rendőr bácsi!-láttam Vic-en, hogy élvezi, ahogyan a rendőr agyát húzza. Elég vicces volt, úgy beszélt, mint egy 5 éves.
-Na, kihallgattak. Azt mondtak, téged nem kell, mert nem láthattál semmit.
-Oksi, hála az égnek. Majd én járkáljak, hogy kihallgathassanak? Még az kellett volna... Gyere segíts lecuccolni!-elég érdekesen ment lehordás az 5. emeletről, főleg, hogy a lift elromlott. Szerencsére a harmadikon szembetalálkoztunk Jake-kel. Átvett néhány bőröndöt és segített ő is lehordani a csomagjainkat.
-Adjátok a cuccokat, gyors bedobálom a csomiba!
-Stipstop én ülök előre!-kiabáltam. Utálok hátul nyomorogni...
-Emmát segítsetek berakni a kocsiba, még mindig félálomban van és magától nem képes beszállni.-nagy nehezen becsatoltuk.
-Cuki a kocsid, Jake!
-Anyámé. Nem röhögni! Az én kocsim tuti nem ilyen lenne!-egy picike lila kocsi volt.

(azért sötét, mert sötét van)

Beszálltunk a kocsiba, én rögtön be is aludtam. Arra keltem fel, hogy valaki megfogja a kezem, amit a combomon pihentettem. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és kómás fejjel mosolyogtam rá. Elég hülyén nézhettem ki...
-Itt vagyunk, ez a nagyszüleim háza. Ide jöttünk egy időre, amíg nem találunk házat. Igazából itt nőttem fel, aztán anyu meg apu elváltak, mi London közelébe egy kis faluba költöztünk, ott megismerkedett anya a húgom apjával és 1 évre rá született a húgom.
-Úgy látszik, neked is egy nagy kavarodás volt az életed... Inkább most nem kezdenék bele, majd máskor, mert soha nem lesz vége. Inkább menjünk aludni, hulla fáradt vagyok.-Jake behordta a cuccainkat, én Emmát vittem a karomba, Vic pedig SMS-ezett, gondolom Avannel.-Na most el kéne dönteni, hogy ki hol alszik. Van egy üres szoba franciaággyal.
-Majd ott alszik Vic és Emm. Nekem még a földön is jó.
-2 lehetőséged van. Alszol a kanapén vagy...
-Vagy?
-Alszol az ágyamban és én pedig a földön.
-Jó a kanapé. Nem akarlak kitúrni.
-Nem túrsz ki, nekem tökmindegy hol alszok...
-Najó alszok a te szobádban, mert nem akarok este egyedül lenni. De én alszok a földön.
-Ha te mondod...-nagy nyaggatás után végül rávett, hogy aludhatok nyugodtan az ágyába, mert ott melegebb van és kényelmesebb. Rendes tőle, hogy így felajánlja.
Lefekvés után még vagy 2 órát beszélgettünk, elmeséltem a történetem, hogy jutottam el New York-ig stb. Az is kiderült, hogy egy suliba fogunk járni, csak ő 1 évvel felettem.
-Igazából mi a neved?? Azt tudom, hogy Jake, de a teljes az mi?
-Ne nevess ki, légyszi!
-Dehogy. Mondd!
-Jacob. Jacob Steward.
-Komoly??
-Tudom, tök gáz. Jackson-nak jobban örültem volna...
-Nem gáz, én imádom.-mosolyogtam.
-A tied?
-Ne nevetni! Roxana Annabell Williamson.
-Szerintem szép.
-Dehogy! Az anyámon, apámon és a hatósági embereken kívül senki nem tudja, csak te. Bár nem hiszem, hogy a hatóságiakat érdekelné...
-Csak nekem mondtad el? Még a tesóidnak és az 1D-nek sem?
-Csak neked, senki másnak. Még Harry-nek sem. Szerintem olyan vénasszonyos az Annabell.
-Szerintem hercegnős.
-Dejó, hercegnő vagyok! Igazából a nagyimról kaptam. Bár ő már meghalt 10 éves koromban, de nem is nagyon foglalkozott velem. Max 5x látogatott meg. Meg mi se nagyon jártunk hozzá és nem is beszéltünk. Karácsonyra meg mindig pénzt küldtek anya kártyájára.
-Ohh...sajnállak.
-Köszi, hogy megértesz!
-Alap. Te, Ron!-ahh, már megin így hív...
-Szólj!
-Jóéjt!
-Neked is Jacob.-röhögtem.
-Haha, nem vicces Annabell hercegnő!-inkább nem válaszoltam, csak próbáltam elaludni. Eddig fel se tűnt, hogy álmos vagyok, cdak akkor, amikor abbahagytuk a beszélgetést. Néha rémisztően sokat beszélek...Bár egy ideig csak a plafont néztem és folyamatosan kattogott az agyam, de végül sikerült lehunynom a szemem.
*másnap*
Elég jól aludtam, de reggel eléggé megijedtem...Nem tudom, hogy de Jake mellett keltem. A mellkasán volt a kezem, azon a fejem, és az egyik lábam a testére felhúzva. Fejünk között egy macska. Mi?? Macska?? Nem tudom, hogy került oda macska...

Amikor kinyitottam a szemem, először fel se tűnt, de egy fél perc után leesett a szitu.Rögtön felültem és ezerszer bocsánatot kértem.

-Nehari! Nem akartalak kitúrni, nem direkt volt!

-Nem gond! Komolyan!

-De hogy kerültem melléd?

-Passz. Lehet, hogy leestél.

-Az előfordulhat. Rendszeresen leesek az ágyról... De felkelthettél volna

-Nem akartalak. Jól aludtál, nem volt szívem.

-Köszi, de nem haragudtam volna, ha felkeltesz, mert kényelmetlenül érzed magad.

-Nem mondtam, hogy kényelmetlenül éreztem magam. Aranyosan aludtál.-nem válaszoltam, csak mosolyogtam.

-És mióta vagy ébren?

-Fél órája kb.

-Ahh, simán szólhattál volna és csinálhattad volna a dolgod.

30."Azért indulok el mindig egy nagy útra, hogy bennem is elinduljon valami."

SZIASZTOOK! ÉÉS MEGVAN A 30. RÉSZ IS ÚJ DESIGN-NAL! REMÉLEM TETSZIK MINDKETTŐ ÉS JÓ OLVASÁST!
~Az utazás lényege, hogy váratlan dolgok történjenek. Ez a kívánatos, ettől érdekes az egész. Alkalmazkodj a helyzethez, és próbáld meg kihozni belőle a maximumot.
-Jóreggelt Ron! Ébresztő!
-Neee! Még 5 percet! Csak 5-öt!-nyavajogtam.
-Mindjárt 8 óra és Emmát vinned kell átiratni.
-Ahh, nem akarok!
-De akarsz! Ébredj!
-Na jóóó! Segíts felülni!-nyujtottam Hazza felé a kezem.-Meddig lesztek itthon?
-Asszem délután 1-re megyünk rádiózni. Viszont tudod, hogy szombaton indulunk Ausztráliába?
-És ezt mikor mondtad?
-Most.ű-Hát kösz, közölhetted volna talán másképp...Na, összeszedem Emm-et, meg én is összekészülődök. Csáó!
-Ron, most haragszol?
-Szerinted?
Felkaptam magamra egy bő fazonú pólót és egy cicanacit, aztán felkeltettem Emmát és segítettem neki felöltözni.

(saját művem :D)

-Mit kérsz reggelire, cukorfalat?
-Kakaót!
-Jó, akkor én lemegyek megcsinálom.
Levágtattam a lépcsőn egyenesen a konyhába. Tiszta csnd volt, gondolom még a fiúk aludtak. Már a lépcsőn tartottam visszafelé, amikor sírást hallottam. Berohantam Emmához a vendégszobába. A szoba közepén ült lehajtott fejjel és pityergett.
-Mi a baj, kicsim?
-Lesakadt a nuszim füle! Nézsd!
-Tessék, a kakaódat ide rakom az asztalra, átmegyek a másik szobába a varrókészletemért!
-Jó!
Nem is figyeltem Harry-re, de folyamatosan éreztem a tekintetét a hátamon. Amikor ki akartam menni az ajtón, nem tudtam.
-Ezt te csináltad??
-Félig.
-Azt hogy sikerült?
-Nem lényeg. Figyi, én nem akartalak megbántani.
-Hát sikerült...
-Sajnálom, azt hittem, hogy már mondtam.
-Pedig nem. Igazából azért haragszok, mert ilyen lazán kezeled, hogy elmész a Föld másik végére, tőlem akárhányezer kilométerre, és ez rosszul esik, mert olyan, mintha nem is számítanék neked olyan sokat...
-Egyáltalán nem így gondolom. Hányszor kérjek még bocsánatot?
-Nem kell. Hagyjuk a francba! Legalább képes voltál elmondani...
-Tudom, hogy most haragszol, de addig nem engedlek el, amíg nem fejezet be a duzzogást.
-Duzzogást? Nem duzzogok!
-Dehogynem!
-1000 dolgom van még, és Emm is vár már!
-Az ráér, de ez nem!-hátráltam pár lépést, de az ajtó utamat állta. Nekidőltem, Harry a kezeit a fejem mellé támasztotta és gyengéden megcsókolt.

 Még jobban az ajtónak nyomott, hogy a lábaim a dereka köré tudjam kulcsolni. Két csók között kérdezte:
-Haragszol még?
-Nem.
-Moost...tény-leg...men-nem...kell.-lassan leengedtem a lábaim a derekáról és még utoljára megcsókoltam. Olyan hirtelen nekinyomott az ajtónak, hogy az kiszakadt. Nem túlzok, komolyan. Akkorát buffant, hogy aki aludt még, biztos felkelt
-Uppsz...
-Menj, majd visszarakjuk a srácokkal valahogy. Vidd Emmát átiratni.
Felvettem a csizmám a csizmám, a sálam és a kabátom, segítettem Emmának is aztán kézen fogva mentünk ki az ajtón. Hihetetlen, hogy milyen jó a kapcsolatunk, most, hogy belegondolok, mindig én vigyáztam rá és én játszottam vele, mintha az én lányom lenne. De az utóbbi időben elhanyagoltam, és ezt szégyellem is...
*délután*
Emmát kiirattam és magamat is. Elmegyünk. Mindketten, hacsak Vic nem jön. Eldöntöttem, és elmegyek innen minél messzebb. Amióta találkoztam Harryvel, felfordult az életem. A suliból nagyon sokat hiányoztam, nincs időm pótolni, aztán még megjelent apu is. aki anyut "tönkretette". Szeretem a srácokat, de azt hiszem, így lesz a legjobb. Végre tudok a jövőmre is koncentrálni, a tanulásra és a szakmára. És szereznem kell egy munkát is, ha el akarom tartani Emmát. Merthát itthon nem hagyhatom. Felhívtam Victoriát, mert otthon nem találtam.
-Szia, hol vagy?
-Avan-nel egy kávézóban. Te?
-Itthon. Beszélnünk kéne, most. ONBV van.
-Megyek is!
Ezért szeretem Vic-et, mert akárhol is van, 5 perc alatt odaér hozzám, ha ONBV(Oriási Nagy Beszélni Való) van.
-Mi van, Ronnie?-rontott be az ajtón.
-Elmegyek.
-Már megint kihez akarsz költözni?
-Senkihez. Elköltözök Emmával. Messze innen.
-Megzakkantál?-fogta meg a vállam.
-Azt hiszem, így a legjobb. Szeretnék gimi után továbbtanulni, de itt még a gimi se megy. Rengeteget hiányzok. És nem akarok más pénzéből élősködni. Munkát keresek és majd este járok suliba. Csak mi ketten Emmával, hacsak te...
-Megyek.
-Komoly?
-Ez alap. Vigyázok rátok! Majd én elmegyek dolgozni, t meg elmész tanulni. Tudom, hogy neked sokat jelent a továbbtanulás. Majd én abbahagyom a sulit.
-Köszönöm!-megöleltem és lecsordult egy könnycsepp az arcomon, majd még egy és mégegy...
-Ezt megbeszélem Avan-nel.
-Itt van?
-Igen. Bemutassam úgy "hivatalosan", mit a barátomat?
Barát. A legfájdalmasabb szó. Itt hagyni a barátaimat, akik tartották bennem a lelket és Harry, akit igazán tudtam ÚGY szeretni, mint senkit még. Hülyeség ezt tenni, de néha kell a változás, hogy előre haladjunk, ne egy helyben totyorogjunk. Nekem is erre a változásra van szükségem, azt hiszem. Hogy hova megyek, még nem tudom, de szombaton indulni akarok.
-Hahó, föld hívja Ronnie-t! Itt vagy??
-Igen, persze. Bocs. Mit is kérdeztél?
-Bemutassam hivatalosan Avan-t?
-Aha.
-Kint van a kocsiban.
-Akkor majd én kimegyek hozzá, hogy ne kelljen bejönnie. Figyi, légyszi a fiúknak ne mondd el, majd én szeretném bejelenteni. Talán ma este.
-Jó. de lakásra honnan szerzünk pénzt?
-Majd albérletbe megyünk. Van spórolt pénzem, első óta gyűjtöm.
Vic szinte kihúzott az udvarra. Nem tűnt annyira megviseltnek, mint én. Szokásosan boldog volt, mint mindig. Mosolygott és a szeme csillogott a vidámságtól.
-Ronnie, ő Avan, Avan ő Ronnie.
-Hú de rég láttalak, kiscsaj!-ölelt meg.
-Igen, régen.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Mi a baj?
-Képzeld, Ronnie-val elköltözünk, hova is?
-Passz, csak el Londonból. Talán Amerika...
-Miért?
-Majd máskor elmondom. Nem gond, ha én itthon maradok Ronnie-val?-pislogott Avanre.
-Dehogy. Sziasztok!
Bementünk a lakásbnan és mindketten a kanapén fetrengve albérletet kerestünk a laptopjainkon. Már vagy 3 órája kerestünk, de semmi.
-Ez lesz az! Két és fél szobás, nappalival, konyhával, étkezővel és egy fürdő zuhanyzóval és káddal is. WC meg külön a fürdőtől.
-Ez jól hangzik. Ára?
-Pont ideális, nem kell tudnod. Ha munkát is találok, akkor tökéletes. Te addig keress sulit!
Még 3 óra keresgélés és már este 7 óra is volt. De végül suli is, ovi is és munka is lett. Telefonáltunk és várnak minket hétfőre. A lakás tulajával is beszéltünk, azt mondta, mehetünk.
-Sziasztok!
-Helló! Milyen volt a rádiózás?-kérdeztem a srácoktól.
-Énekeltünk, táncoltunk, röhögtünk, rajzoltunk. Csak a szokásos. Ja és egész Anglia röhög, hogy kiszakítottátok az ajtót.-nevetett Louis.
-Kösz, hogy megosztottad ezt a fontos hírt Angliával.
-De hát olyan vicces!
-Jó, nevessetek...
-Mit nézel?-ült le mellém Hazza.
-Az új sulim honlapját.
-Új sulid? Te is átiratkoztál?
-Aha.
-És hol van?
-New York-ban.
-Mi??
-Fiúk, beszélnünk kell! Légyszi vegyétek komolyan.
-Oké.
-Szóval...úgy döntöttünk, hogy el...el...el...ez nehezebb mint gondoltam. Nem megy! Bocs!-sírva felrohantam a szobámba.
-Minden oké?-nyitottak be mindannyian.
-Nem, de úgyis megtörténik...-nagy nehezen szipogva belekezdtem.-Elmegyünk. Hárman, el innen. Messze. Nagyon messze. Elköltözünk Amerikába. Tovább kell lépnünk. Nekem a tanulással kell foglalkoznom most, de itt nem megy, mert mindig veletek vagyok elfoglalva. Ne értsétek félre, nem ti vagytok a hibásak, hanem én. Nem bírok nem veletek törődni egész nap...Szívem szerint maradnék. de az eszem már rég New Yorkban van, azt hiszem- Hiányozni fogtok, de kérlek titeket, ne keressetek se telefonon, se e-mail-ben, se sehogy és ne rendezzetek semmilyen búcsúbulit! Mert csak még jobban visszatartanátok vele- Próbáljatok meg elfelejteni... Szombaton reggel hétkor indul a gép, mint nektek.
Nem szóltak semmit, csak egyszerre megöleltek. Mivel törökülésben ültem az ágyon. hátraborultam és röhögtem. Talán most utoljára...
-Szeretlek titeket!
-Mi is!-felelték kórusban. Hajh, de nehéz lesz itthagyni őket...
*szombat*
A fiúk egész héten kedveskedtek, kiszolgáltak, nevettettek és nagyon jól viselkedtek [:P]. Büszke vagyok rájuk, amiért ennyire aranyosak voltak. Az én legjobb barátaim! A reptéren még utoljára lelkiztünk és sírtunk egy sort. még a paparazzik sem érdekeltek. A búcsúzkodásban Harry-t hagytam utoljára.
Hazza. Szeretlek, és mindig is szeretni foglak. De szerintem hogy ne szenvedjünk a távolság miatt. hagyjuk abba. Nincs értelme így együtt maradni. Talán az egyetem vagy fősuli után visszajövök és ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk.-suttogtam a fülébe, miközben megöleltem.
Nem válaszolt, csak a kezébe fogta az arcom és egy "talán már soha nem látlak" csókot adott. Mélyen a szemébe néztem és még utoljára beletúrtam a hajába. Imádom a göndör fürtjeit!
-Szia!
-Szia!
A meghitt pillanatot Vic törte meg, aki elhúzott tőle.
-Gyere már, lekéssük a gépet!
-Jó, megyek.-hátrafelé nézve integettem, amíg el nem tűntek a reptéri tömegben.-Már most vissza akarok menni...
-Nyugi. Az első pár nap sz.r lesz, de majd megszokod. Találsz majd valaki mást!
-Lehet, de olyat, mint ő, soha. Amúgy könnyen beszélsz, Avan Amerikában lakik.-nem válaszolt, de szerintem ő is jobbnak látta, hogy nem kezd el érvelni, mert tudja, hogy igazam van. A repülőre Vic és Emm tök izgatottan szálltak fel, de én majd bef.stam. Nem szeretem azokat a filmeket, amibe vér folyik, de a fiúk megnézették velem a Végső állomás 1-et. Na pont ezért féltem. Meg amúgy is, soha nem ültem még repülőn. A kétszemélyes székeknél természetesen maradtam egyedül, mert Emma és Vic egymás mellé akartak ülni, hogy együtt nézhessék a tájat. Hát kösz...itt maradtam egyedül és betojva. A legjobb párosítás. Természetesen nem az ablak mellé ültem, inkább átcsúsztam a másik helyre. A fülembe dugtam a fülhallgatóm és max hangerőn hallgattam a disco meg A TUCTUC [:D] zenét. Aztán átváltott a Little Things-re. Teljesen ledermedtem, nem is pislogtam, még levegőt se vettem. Gondolom az arcom is lefehéredett. Most tűnt fel igazán, miről is szól a dal. Mintha Eleanor-ról, Perrie-ről, rólam és szegény Dan-ről, aki már nincs "úgy" köztünk. De még mindig nagyon jóban vagyunk. Arra eszméltem fel, hogy valaki megböki a vállam.
-Minden oké? Láttam, hogy lefehéredtél. Rosszul vagy?-hirtelen a hang felé fordultam, de kár volt. Eddig nem voltam rosszul, de hirtelen szédülni kezdtem és a vérnyomásom az egekbe szökött.
-Nem, azt hiszem...
-Tudok segíteni?-huhú, ezt az alkalmat nem hagyhattam ki!
-Segítenél felállni? Kicsit megszédültem...járnom kéne egyet.
-Gyere!-nyújtotta a kezét és felhúzott.

 Ha nem kapta volna el a derekam, már biztos beestem volna az ülés alá...
-Biztos valami vírus. Nehogy elkapd!
-Nem érdekes. Jobban vagy?
-Asszem...mostmár igen.-hirtelen egy légörvénybe ment a repülő (gondolom), amitől és elvesztettem az egyensújom és a földre estem. Ahogy próbáltam megkapaszkodni a "nagyonhelyestalántúlságosanis" srácba, magammal rántottam. Ott röhögtünk a földön fetrengve. Ahogy elkaptam a tekintetét, feltűnt a gyönyörű zöldeskék szeme. Emlékeztetett Rá. És ahogy jobban megnéztem, a stílusa is hasonlított az Övére.
-Mit nézel?
-Bo...bocsi.-feleltem elpirulva. Komolyan, szerintem életemben először pirultam el. Hát egyszer mindennek eljön az ideje...Ez egy ritka alkalom.
-Semmi. Ha nézel, én is nézhetlek?-kérdezte vigyorogva. Még a mosolya is Rá emlékeztetett. Nem hiszem el, hogy mindenben őt látom...
-Ez meg milyen kérdés?? Engem nem lehet nem nézni!-röhögtem fel.
-Csinos vagy és ráadásul szerény is!-nevetett már ő is még mindig a földön fekve.
-Kösz, azért te se panaszkodhatsz...mi lenne, ha mondjuk felülnénk az ülésekre és ott beszélnénk? Szerinted mennyire néznek minket hülyének?
-Á, szerintem senki nem néz dilisnek minket. Amúgy jó ötlet. Én anyummal vagyok, úgyhogy kénytelen vagy magad mellé engedni.
-Ezt enyhe célzásnak veszem...
-Annak szántam.-mosolygott.-Elég jól felismered a burkolt célzásokat.
-Még jóhogy. 5 fiúval éltem együtt, volt időm kiismerni őket...
-Annyi fiútesód van?
-Csak lánytesóm van, az is 2.
-Ugye te nem vagy r...
-Nem vagyok ribi. Ne érts félre. Üljünk le és megmagyarázom.
-Jó, de előbb elmondhatnád a neved...
-Ja, el is felejtettem. Ronnie Williamson.
-Szép név. Én Jake Steward vagyok.-kezet fogtunk és leültünk. De miért fogtam még mindig a kezét??
-Az egész sztorim egy étteremben kezdődik.
-Inkább a lényeg érdekelne...
Olyan rossz volt a fiúkról beszélni...ha így haladok, nehéz lesz nem rájuk gondolni
-Na akkor. Ismered a One Direction-t?
-Ja. A húgom imádja őket. Hát én már nem annyira, nem az én stílusom.
-Tudod, melyik Harry?
-Igen. Az a göndör.
-Aha. Ő a csávóm.-rögtön elengedte a kezem.
-Ne hara...
-Bocs, helyesbítek. A volt csávóm. Velük laktam Londonban. És még a húgom meg az ikertesóm.
-Debaróó! Van ikred? Én mindig akartam egy ikertesót!Lehet egy kérdésem?
-Szólj!
-Megfoghatom a kezed?-nézett rám bociszemekkel.
-Ez hülye kérdés volt. Megengedtem volna simán, nem kell kérdezni. Ugye tudod, hogy piszok jól nézel ki?
-Ezt idézted a New Moon-ból, vagy komolyan gondolod.
-Reménykedtem, hogy ledobod a pólód.-röhögtem.-Láttad az alkonyatot?
-Az összeset. Van egy tinédzser húgom...na komolyan gondoltad?
-És melyik rész szerinted a jobb? A Braking Down 1 vagy 2?
-Egyik se. Na, nem akarsz válaszolni?
-"Azt mondta, nem léphetem át a küszöbét. Az ablakon jöttem..."
-Ron!-Ron-nak hívott?? Egy személy szólított így. Csak Ő. Idáig...
-Bocs, de el kell mennem a mosdóba...-felálltam és elszaladtam. Megmostam hideg vízzel az arcom és tárgyaltam magammal egy sort:
-Ronnie, térj  magadhoz! Szedd össze magad! Az 1D már a múltté. Most új életet kell kezdened!
-De olyan nehéz...gyengének érzem magam...-válaszoltam saját magamnak
-Most azonnal told ki innen a picsádat! Nézd, kb. 3 órája szakítottatok és máris itt egy új fiú, akivel boldog lehetsz!
Úgy bírom, amikor az agyam és a szívem vitatkozik...Kiléptem az ajtón, de azzal a lendülettel sikítva vissza is ugrottam.
-Jesszus! Nagyon megijesztettél!-olyan lazán támaszkodott a falnak, tiszta menőn nézett ki.
-Bocs. Egyben?
-Egyben. Asszem lenyugodtam.
-Sajnálom, hogy felzaklattalak...
-Nem a  hibád. Tudod, Harry-vel nagyon jól megvoltunk, indulás előtt szakítottunk. Igazából szeretjük egymást, de a távolság csak szétmarcangolt és belülről felemésztett volna. Ő hívott mindig Ron-nak... És én meg egyedül Hazzának, az ismerősei között. Nézd a nyakláncom.-előhúztam a pólóm alól, amit idáig jól elrejtettem.-Ez a szerencsenyakláncom. Soha nem veszem le...
-Gyere ide!-szorosan magához ölelt. Jól esett egy kis vigasz.
-Ti most hova mentek?
-Ösztöndíjat kaptam egy New York-i suliba. Anyával jöttem, a nagyiékhoz megyünk. A húgom meg otthon maradt apával. Te?
-Anyám, apám megzakkant, én pedig a tanulásra szeretnék koncentrálni, ami Angliába nem ment...úgyhogy a tesóimmal költözünk. Most én vagyok a pótanyja a kishúgomnak.
-Sajnállak. Figyu, ha kell segítség szóljatok. Anya biztosan figyelne a húgodra, imádja a gyerekeket.
-Ez rendes tőled.
Amíg le nem szállt a gép, megállás nélkül beszéltünk. Kiderült, hogy két utcányira fogunk lakni egymástól, és ugyanabba a suliba megyünk, csak ő 1 évvel fölém. Mindketten fotósok leszünk. És ez egy Dual gimi, ami azt jelenti, hogy 2 hét suli, 2 hét munka. Így a tandíjat tudom fizetni és még marad egy kis zsebpénz is.
-Hazavigyünk titeket? A nagyi jött értünk.
-Nem kell, kösz. Úgyse férnénk be.
-Ó, tényleg. Itt a számom, ha valami kellene.-nyomott egy cetlit a kezembe.
-Jó, majd hívlak.
Néztem, ahogy kihajtanak a reptérről a főútra és eltűnnek a látóhatáromból.
-Te mázlista! Máris bepasizol? Hmm??-bökdösött oldalba a könyökével Vic.-És még te nyavajogsz, hogy úgyse találsz senkit...
-Azt hiszem, igen. Aranyos srác.
-És helyes is.
-És vicces. Meg olyan szép a mosolya, és a szemei...ááá- minden Rá emlékeztet.
-Próbáld benne meglátni nem Harry-t! Azt nézd rajta, amiben más, amiért önmaga!
-Lehet. Fogjunk egy taxit, nem akarok itt éjszakázni...így is már késő van.

29"...az a fontos, kit viszel magaddal..."

SZIASZTOK! NEM TUDOM, SOKAT VÁRTATOK-E, DE KÉÉSZ VAN! MÉG 1 RÉSZ ÉS 30-NÁL TARTOOK, VALAMI IZGIT KITALÁLOOK ADDIGRA!

~Nem számít, hogy hova mész vagy mit csinálsz, az a fontos, kit viszel magaddal...

Az előző rész tartalmából: [ez milyen hülyén hangzik :DD]
-Kösz.-nyögtem ki. Igazából semmilyen nyuszi nem volt nálam, csak van egy tervem...
Az ágyam alól előhúztam a nagy rózsaszín bőröndömet, és még a maradék ruháimat és fontosabb dolgaimat beledobáltam.Addigra megérkezett Emma is Victoriával.
-Pakolj Vic, elmegyünk! Emm cuccait majd én elrakom!-még jó, hogy közös a szobánk, mert elég feltűnő lenne, hogy a ruhái és játékai között turkálok, mondjuk anyu szobájában.
-Hova megyünk? Mikor? És miért?
-El, most, és majd odafelé elmondom! % perced van!
-Hát jó, és milyen cuccot vigyek?
-Olyat, ami fontos és még az összes ruhád.
Nem tudom, hogy csináltam 5 perc alatt, de a szobám csont üres. Csak az ágy és a szekrények maradtak. Még a takarót és a párnákat is elraktam. Az összes kép lekerült a falról ( a családiak a kukában  landoltak) egy személyes dolog se maradt.
-Kész vagyok!-nyitott be Vic a szobámba 4 bőrönddel. Úgy látszik, ő is jól teljesített, nem csoda, hogy ikrek vagyunk. Ugyanaz az ízlés, ugyanaz a külső, ugyanaz a gondolkozásmenet. Emmnek 3 bőröndöt sikerült megtöltenem (egyikben csak játékok), szóval 10 bőrönddel indult a szökés.
-Azt hiszem, mászhatunk le az ereszen...
-Nem lenne egyszerűbb lent körülnézni?-Javasolta Vic.
-Bocs, szöke  vagyok. És elképzelhető. Előremegyek!-lent a földszinten sehol senki, csak egy üzenet a konyhapulton:

Sziasztok csajok!

Elmentünk vásárolni, 

5 óra körül itthon vagyunk!

Puszi: Anya és Apa

Kapásból az órámra pillantottam. 3 óra. Simán ,meglesz. Gyalog 20 perc, bőröndökkel max. 30.

-jöhettek!-kiáltottam fel..

-Mondjuk talán a cuccaidért feljöhetnél...

-Uppsz, bocsesz.-nagy nehezen lecipekedtünk. A következő akció az ajtónkijutás volt. Megoldottuk bő 10 perc alatt, még mindig volt 1 óra plusz időnk, ha megakadnánk valahol. Gondolom elég hülyének nézhettek minket az utcán, mondjuk én is megijednék 3 bőröndöt cibáló lánytól, akik 3 költöző ősemberre hajaznak.
-Uhh, elfáradtam.-rogyott le Vic egy padra.
-Ne hülyülj, még 20 percet mennünk kell.
-Ha elmondod hova, megyek.
-A villáig.
-Mi? Az 1D villáig?
-Jah. De elindulhatnánk és közben elmondom a sztorit [meszélek nektek ed lövid sztolit :D-Másnaposok2]!-elmeséltem, hogy apu újra együtt van anyuval és ennek a lehetséges következményeit.
-Amúgy neked nem lenne szabad cipekedned...
-Pont lesz*arom! Most erősnek kell lennem és sietnünk is kell. Még mindig 10 percet menni kell...
-Emma milyen jól bírja, nézd hogy húzza  a 2 kis bőröndjét!

-Aha, nagyon cuki! Nem fáradtál el cukorfalat?-hajoltam le hozzá.
-Nem. Ezs oan izsgi, Jonnie!(azért beszél így, mert kicsi)
-Akkor jó! Megígérem, majd ha odaértünk, játszhatsz Lux-szal.
-Juhúúú! Kösi!
A maradék 10 perc gyorsan elment, az egész utat végigbeszéltük.
-Bakker a kulcsom benn van. És a ruháim még Niall szobájában...-álltamm tétlenül a villa előtt.
-Várj, valaki van benn. Becsöngetek.-Liam nyitott ajtót, rögtön le is rontott kérdésekkel.
-Majd bent.-a bőröndöket levágtam az előszobába és rohantam a nappaliba. Nem érdekelt, hogy a fiúk a kanapén ülve tv-znek,elfeküdtem azölükben. Már az ilyeneket megszokták tőlem.
-Ahh, dejó lefeküdni!
-Ennek nagy baja lehet a fejében...-röhögött Hazza.-Az én csajom!-mondta "büszkén" a mellkasát megveregetve.
-Hülye! Csendet kérek, mert most állom a rosszalló gondolatokat, amiért a One Direction 4 tagján fekszek. Ez egy kivételes alkalom!
-Ez tényleg megzakkant...-Helyeselte Lou.
-Na, hagyjatok!
-Ronnie!-jött be a szobába Victoria.-Miért nem hívtuk fel valamelyik fiút, hogy jöjjön el értünk?-pár másodpercig mindketten csöndben elgondolkoztunk, aztán egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
-A két szőke! Mekkora hülyék vagyunk! Emma hol van?
-Liamnél.-abban a pillanatban bejött Leeyum, aki Emmát tartotta  Nagyon édik, jól állna neki már egy kisgyerek. Ahogy Zaynre néztem, észre vettem, hogy néz Vic-re, de ő le se tojta. Fel se tűnt eddig, hogy valami gond van kettejük között.
-Fiúk, nem gond, ha ideköltöznénk? Nem állandó, csak így átmenetileg...Anyut megzakkantotta apu, úgyhogy hoztuk Emmát is.
-Ron, te amúgy is itt laksz...Emm-et és Vic-et meg szívesen látjuk, akár állandóan is. Nyugodtan maradjatok!-Mosolygott Harry. Az a mosoly...
-Köszi.
-Nem akarok beleszólni, de ki fog napközben Emmára vigyázni?-kérdezte Nial.
-Ez jó kérdés...holnap nem megyek suliba, hane óm Emmát átíratom egy másk oviba, mert anyuék biztos keresni fogják. Ha a suliba bejönnek, engem úgyse tudnak elrángatni, de Emmát képesek lennének. Felhívom Edwardot, hogy suli után hozza át a leckét.
-Oké. Ma  este úgyis jönnek Lux-ék, majd tudnak játszani.-mondta Zayn.-Ronnie, ugye a kajátcsinálsz Zaynnek izmod nem sérült??
-Na ilyen célzást se hallottam még...Nem, nem sérült, de megnyugtatlak, a mindjárpofánb*szlak izmom is teljesen jól van!
-Ajaj, Aranyhaj bevadult!-röhögött Harry.
-Kussolj, este elkaplak!
-Húúú, mi lesz itt éjszaka! Javaslom, hogy min. 10 méteres körzetben kerüljétek a szobájukat!-fetrengett Louis.
-Inkább rendelek pizzát! Vic, jössz?
-Aha.
Amikor végre csak kettesben voltunk, meg tudtam kérdezni:
-Mi van Zaynnel? Mióta nem vagytok együtt?
-Hú, már nagyon rég óta. Max. 3 hetet jártunk. Nem illünk össze...
-Hát pedig mindketten olyan "lázadó" típus vagytok...És még mindig odavan érted.
-Van már barátom. Majd bemutatom, de biztos ismered. Zayn mutatta be nekem Avan-t még régebben.
-Avan? Milyen?
-Jogia, a Victorious-ból (V, mint Victoria).
-Tudom, ismerem. Jó választás!
.Köszi. Na milyen pizzákat kérünk.
-A szokásosat. A futár már tudja, mit szoktunk kérni.
Amíg a rendelést vártuk, megtárgyaltuk az otthoni témát, hogy miért is jöttünk ide pontosan, mivel úgy látszik csak én tudtam az okát, pedig párszor elmondtam...Már a belegondolástól is úgy kiakadtam, hogy eléggé kikeltem magamból. Ha a többiek nem nyugtattak volna, biztos néhány cucc összetörve heverne a földön...
-Ron, a cuccaidat áthordtam az én szobámba, nem gon?-suttogta Hazza, miközben az ölébe húzott és az álát a vállamra támasztotta.
-Dehogy, köszi! De ugye nem olvastad el a...
-Nem olvastam el. Eddig is tudtam, hogy írod, de nem az én dolgom, hogy miről. Ha neked így jó, akkor írjad. 
-Köszönöm.-megfordultam és nyomtam egy puszit az orrára.-Ha már ilyen pakolós kedved van, felvihetnéd a bőröndöket. A vendégszobába pedig majd én megágyazok Emm-nek és Vic-nek. De az ő cuccaikat is felhozhatnád.
-Oks. Akkor indulok is.
-Én is elkezdem.
A vendégszobát rendbe tettem, Harry felhordta a bőröndöket, Victoriáék rögtön ki is pakoltak.
-Ronnie, asszem itt a pizza! Csöngettek!-kiáltott fel valaki.
-Légyszi vegyétek át! Pénz a pulton!
Még pakolásztam ikcsit a szobánkban, amikor kiabálást hallottam.
-Jesszus, Ronnieék eltűntek és mindent elvittek?? Hívom a zsarukat! Halló, itt Louis Tomlinson! 3 lány eltünt az összes cuccával! Kérem segííítsen! Ja, a nevük. Roxana Williamson, Victoria Williamson, Emma Roberts. Köszönöm, viszhall! Már keresik is őket! Nincs mit, viszlát Mr. Williamson.-aztán becsapódott az ajtó. Lefutottam a lépcsőn és értetlenül néztem körbe.
-Ez meg mi vot?
.Az apád. Titeket keresett. Nem akartalak titeket lebuktatni.
-Köszi!-öleltem meg.-Te komolyan a rendőrséget hívtad?
-Dehogy! De szegény Eleanor azt hiszi, meghülyültem és tényleg eltűntetek.
-Hallod, az hogy hülye vagy, nem újdonság, de nem ártana felhívni, hogy semmi bajunk...
-Mondjuk ez jó ötlet. Szia kicsim, nem vagyok bedilizve, nem, nem ittam semmit. Najó vizet...Csak azért hívtalak, mert...-és elmesélte az egész sztorit.
(Bocs, nem tudom eltűntetni a fehér hátteret...)

28.Meglepi vendég??

Aki még nem lájkolta, annak rajta!: My Life As Ronnie Facebook-oldal
EZT BARBINAK KÜLDENÉM, HOGY NE LEGYEN SZOMORÚ!! :)
ezt is neked:
~Sok minden megváltozik, igen. De az ember mindig ugyanaz marad. És a barátságunk is.

és ezt is:

-Víííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!-sikítozott bele egy hang.

-Mivan??
-Nem fogod elhinni ki hívott, hogy látni szeretne és elhívott magával és most készülök mert nem akarok tiszta szakadtan mutatkozni mert...-igazából nem figyeltem arra, amit mondott, csak mosolyogtam, mit egy idióta. Örülök, hogy segíthettem másoknak és kapnak egy esélyt.
-Húha. Grat.
-Víííííííííííííí, annyira boldog vagyooooook!-visítozott még mindig.
-Szerintem mielött mész, nyugodj le egy kicsit, Barby. Meg fogod ijeszteni Niallert. Bár én mondtam neki hogy...
-Te elmondtad? Várj nem jól kérdeztem Te mondtad el???
-Igen. NEM, dehogy. Talán?
-Köszönöm!
-Azt hittem, most megutálsz...
-Dehogy! Én tuti nem mertem volna elmondani.
-Pedig te elég közvetlen vagy és mindent elmondasz, amit gondolsz.
-Pont mint te. És képzeld, ideköltözök Londonba!
-Hogyhogy??
-Anyáék megengedték és vesznek nekem egy házat, aztán majd lesz egy munkám és szépen lassan visszafizetem az árát. De előbb még egy kocsira gyűjtök....
-És ezt miért nem mondtad el eddig??
-Hát, meglepinek szántam. De hol vagy? Kerestelek ma, de senki nem volt otthon és a telód meg ki volt kapcsolva.
Elmeséltem az egész sztorit, ő meg csak hüledezve hallgatott.
-Jesszus, lemondom Niall-t és megyek hozzád.
-Jesszus, nem mondod le Niall-t és nem jössz hozzám!
-De!
-Nem! Jól vagyok, Harry meg úgyis bejön még. Majd holnap bejössz beszélni, úgyis vasárnap lesz és gondolom ráérsz.
-Tuti?
-Tuti. Ezt vedd parancsnak!-röhögtem.
-Oké és köszi mégegyszer! Szióka!
-Csövi!
Kis hülye, folyamatosan pörög össze-vissza. Nembaj, így szeretem! Olyan dilis mint én. A 2 szőke :D Már megint kezdtem szétunni a fejem, egy kórház nagyon unalmas hely, még a tv se köt le. Gondoltam, megkeresem a klotyót, merthát pisilnem kellet, meg keresni akartam egy tükröt, hogy megnézzem milyen rosszul nézek ki. Mászkáltam egy kicsit a szobában fel.alá, mert elzsibbadt a lábam. Másnap hozattam a többiekkel valami kirakót, meg néhány könyvet és megtörtén az ami még soha. Olvastam! És ráadásul elég gyorsan, mer egy hét alatt kiolvastam mind a 3  könyvet. És rájöttem, hogy szeretek olvasni. Húú de fura kimondani...
*2 hét múlva*
Végre itthon!! Szerencsére miután kiengedtek, még 1 hétig otthon kellet maradnom. Mármint otthon otthon, anyánál, mivel a fiúk nem tudtak volna rám figyelni a munka miatt. De délután mindig átjöttek meglátogatni, a csajokkal együtt. Vic még velem együtt otthon is maradt és egész nap velem fetrengett az ágyban. Mázlista, hogy kapott igazolást erre a hétre a dokitól. Mondjuk rendes tőle, hogy itthon maradt velem, hogy ne unatkozzak. Bár ne vette az egészet szenvedésnek és szerintem elég jól viselné, ha suli helyett itthon kéne feküdni az ágyban és nyomni a laptopot, miközben én épp a szerelmi életemet kitárom neki.
-Figyelsz egyáltalán??
-Aha. Éppen azt mondtad, hogy jártál Niall-lel egy napot, de Harry bement a kórházba az interjú helyett te pedig oda meg vissza voltál és...
-Jó, elég lesz. Hogy tudsz egyszerre ennyi dologra figyelni? 
-Viccelsz? 3 kistestvér mellett könnyű volt a volt családomban...
-És nem hiányoznak?
-Nem igazán. Soha nem kaptam annyi figyelmet és gondoskodást, mint itt. 
-Ezt jó hallani. Gyere, hadd öleljelek meg!-szinte rámugrott az ágyon én meg akkorát sikítottam, hogy anyu feljött.
-Minden oké??
-Igen, csak nagyon szeretjük egymást.-röhögtem.
-Akkor jó. de ha lehet inkább halkabban szeressétek egymást, mert Emma alszik.
-Bocsi!-nyögtük be kórusban.
-Ja és Ronnie, jöttek hozzád, felküldhetem? 
-Persze, ki az??
-Meglepi. Ezt ő üzeni.
-Jó. de Vic...
-Itt sem vagyok!-úgy látszik értette a célzást.
-Köszönöm. Nem ártana megfésülködnöm...meg talán felöltöznöm 1 hét után...
-De előbb beszélgess a vendégeddel.-anya kiviharzott, utána Vic is átment a saját szobájába, az ajtómon pedig belépett apa. Apa?? Hogy a francba jött be? És hogy engedhette meg anya, hogy betegye a lábát??
-Hogy van a kis beteg??
-Apa, nem kell a nyalizás...mit csinálsz itt??
-Jöttelek meglátogatni. Nem nézhetem meg a saját kislányom?
-Ha ő nem akarja, nem! És nehogy begyere a szobámba. Nem vagyok rád kíváncsi.
-De már azóta az eset óta nem hallgatsz meg és én meg akarom beszélni veled!
-Tényleg tudni akarod, miért nem beszélek veled?? Ha??
-Igen. Addig legalább szóba állsz velem.
-Öcsém, nem csak hallgatni kéne, hanem fel is fogni! Egyszerűen nem akarok mentségeket és nyalizásokat hallgatni, nincs rád szükségem, amióta elmentél, megfogadtam, hogy talpra állok és boldogulok apa nélkül is és majd én megvédem anyát. Cserben hagytál minket. kettesben! Nagyon haragudtam rád és amikor előkerültél, megörültem neked, de amit tettél Harryvel, az megbocsáthatatlan! Húzz innen, de komolyan nem érdekelsz! Felfogtad??
-Hát kénytelen leszel megbékélni velem, mert anyáddal megbeszéltünk mindent és itt lakok mától.
-Mi??? De... jesszus, anya bekattant. Kérlek most menj ki, szeretnék felöltözni. Ja és szólnál Emmának, hogy itt hagyta a nyusziját és jöjjön be érte?
-Persze kicsim.
-Kösz.-nyögtem ki. Igazából semmilyen nyuszi nem volt nálam, csak van egy tervem

27.Baleset/Kit válasszak??

ÚÚÚÚ, KÖSZÖNÖM SZÉPEN AZ 1000 MEGTEKINTÉST!! SZERETLEK TITEKET! ENNEK ÖRÖMÉRE CSINÁLHATNÁNK EGY SZEREPLŐVÁLOGATÁST, NEM? A KÖVI  RÉSSZEL HOZOM AZ INFÓKAT! JA ÉS KÉSZ A FACEBOOK OLDAL IS: https://www.facebook.com/pages/My-Life-As-Ronnie/296931837092415 JÓ OLVASÁST!

~A földön minden ember számára létezik egy másik, aki tökéletesen megérti. Olyan ez, mint egy hatalmas metafizikai kirakós játék két darabjának lenni.

Olyan szép álmom volt. A felhők fölött repkedtem, kézenfogva Niall-lel, a családom meg az ég túloldalán várt. Apa, anya, Emma kitárt karokkal, Puppy pedig farokcsóválva álldogált egy rózsaszínes felhő mögött. Aztán minden rosszra fordult. Jött egy fekete köd, anyáék eltűntek, Niall is eltűnt mellőlem, én pedig zuhanni kezdtem. Hosszasan zuhantam már percek óta, amikor egy puffanásra keltem. De mikor is aludtam el?
Fehér ruhás alakok mászkáltak körülöttem, és valamit nagyon beszéltek. Nem sok mindent értettem, de pár szót kivettem a beszélgetésből.
-Sikerült, szép munka emberek! Hozzatok oxigént! És szóljatok a hozzátartozóknak! Bridget nővér, hozzon fájdalomcsillapítót és valaki maradjon itt figyelni!
-Majd én maradok, doktorúr.
Hirtelen szúró fájdalmat éreztem a mellkasom alatt és szédültem is. A szemem még mindig nem tudtam kinyitni, csak remegő kézzel az oldalamhoz nyúltam és nyőgtem egyet.
-Doktorúr, ébren van!-kiabált gondolom a nővérke.
-Mi...mi.mi történt?-suttogtam szinte olyan halkan és remegő hangon, hogy én se hallottam a saját hangom.
-Minden rendben lesz kicsim!-fogta meg a kezem.
-Ki maga?
-Margaret nővér. Szólj ha bármiben segíthetek!
-Harry.-nyögtem ki az első szót, ami eszembe jutott. Miért pont Harry?? Fogalmam sincs. Miért nem Niall?? Azt sem tudom. Lehet, hogy mégse Niall az igazi, viszont ha Harry-t szerettem volna igazán, nem estem volna bele Niall-be és nem történt volna az az omniózus csók....szóval magamat se értem. Lehet egyszerűen azért, mert a legjobb barátom. De Nialler is az...lehet, hogy ez a gond. Ő csak egy nagyon-nagyon jó barát, de nem több. Nemtudom!! Összezavarodtam!
-Hogy mondod?
-Harry.
-Ki az a Harry?
-Csak hívja fel! Vagy adja oda a telefonom, hogy beszélhessek vele!!-emeltem feljebb a hangom.
-Nyugi. Nyugodj meg! Adom is.-végre sikerült kinyitnom a szemem és prőbáltam kicsit feljebb csúszni, de újra beszúrt az oldalam.
-Bridget nővér már hozza a fájdalomcsillapítót.-rögtön nyílt is az ajtó és a nővérke belépet egy kb 10 centis tűvel. Igen, csak a tű része volt annyi és még plusz az a rész, amiben az a szar van...és vajon ki tűfóbiás?? Persze hogy én! Rögtön nyavajogni is kezdtem.
-Kérem ne! Inkább szenvedek, csak ne szúrja belém azt az izét! Utáloooom!
-Muszáj lesz, különben nem telefonálhatsz.
-Alkudozunk, alkudozunk? Nekem is van ajánlatom. Mi lenne, ha mondjuk eltüntetné azt a tűt és azt mondja a dikibának, hogy beadta én meg szépen felhívom Harry-t. Na??
-Hát ez nem ilyen egyszerű...hunyd le a szemed és jobb.-hát a skacok miatt megtettem, de ezt még szemrehányóan hozzájuk fogom vágni, ha valamit nem akarnak megcsinálni otthon.
-Kész is. Tessék a mobilod.
-Köszönöm. Lekötelez!-remegő ujjaimat húzgáltam a képernyőm, amikor hirtelen megpillantottam a tükörképem a kijelzőn. Annyira elterelődött a figyelmem, hogy azt se tudtam, mi történt egyáltalán és miért lila foltos az arcom meg miért van bekötve a fejem és az oldalam.
-Margaret! Várjon! Mi történt velem?
-Huhh...autóbaleset. Nekihajtottál egy fának, mert kiugrott eléd az útra valamilyen állat. Azt kiszem, őz. A ásik sávban hajtó autós neki is csapódott az állatnak, ő nem sérült meg. Téged viszont újra kellett éleszteni...sajnálom.
Elképedve hallgattam a történetet. Egy könnycsepp legördült az arcomon, utána automatikusan jött a következő  és a következő. Mi lett volna ha meghalok? Mi lett volna, ha elvesztem a legjobb barátaimat és mi lett volna anyával és Emm-mel. Ki védte volna meg őket apától? A telefonom kicsúszott a kezemből és nagyot koppant a padlón. Margaret megölelt és letörölte a könnyeim.
-Semmi baj nincs, tudom, mit érzel! Kislány koromban én is autóbalesetet szenvedtem, a szüleim meg is haltak. ÉS aztán árvaházba kerültem. Akkor döntöttem úgy, hogy nővér akarok lenni.-láttam, hogy ő is könnyezett, de nem akartam megsiratni és szerintem ő se akarta, hogy jobban sírjak, inkább felvette a telefonom, lerakta mellém, intett egyet és kiment. Kikerestem Harry telefonszámát és rögtön tárcsáztam. De qamikor rájöttem, hogy Niallt kéne, gyorsan leraktam és az ő nevére nyotam. De mi az, hogy KÉNE? Kezdek megbolondulni...
-Szia Haspók!
-Ronnie! Mi történt, hogy nagy és mit csinálsz? Most hívtak a kórházból!
-Nyugi, mindent elmondok, amit tudok! Csak szépen lassan. Bejönnétek?
-Még az interjún vagyunk, még fél óránk van...
-Akkor mindegy.
-Mondd el telefonba nyugodtan, kihangosítalak!
-De lemegy az egyenlegem, még kb. 1 percet tudunk beszélni.
-Bakker, nekem sincs pénz a telómon. Figyi, interjú után rögtön odamegyünk, oké?
-Jó.-mondtam elkeseredve. Még minimum 1 órát itt kell unatkoznom.-Szer...szia.
-Szia.
Hogy miért javítottam ki magam, nem tudom, de inkább nem is gondoltam rá. Inkább felhívtam Vic-et, úgyis olyan rég beszéltem vele, szerencsémre Dorothy is ott volt.
-Szia Ronnie! Mondjad.
-Szia. Bejönnétek hozzám?
-Hova? Kihangosítalak, itt van Dor is.
-Kórházban vagyok...tuti benn tartanak még egy hétig, ha nem tovább.
-Jesszus, mi történt??
-Nekihajtottam egy fának. De már minden oké. De ezt inkább személyesen mondanám el.
-Oké. Ott vagy, ahol Phoebe is volt?
-Igen, de a termet ne tudom, de tutira megmondják kint az információs izénél.
-Na megyünk is! Szeretlek Ronnie!
-Én is titeket!
Észrevettem, hogy a falon van tv, a távirányítót is megtaláltam az ágyam melletti szekrényen, úgyhogy bekapcsoltam. Isten áldja meg a kórházat, hogy legalább volt kábeltévé! [:D] Megkerestem az MTV-t, és szokás szerint néztem a sorozatokat. Éppen a Kínos ment, amit tökre bírok, bár azt a részt pont láttam már, vagy 3x. 10 perce nézhettem, amikor nyílt az ajtó.
-Victo...Harry???
-Szia Ron!
-Szia! Hát te?
-Ellógtam. Azt mondtam, wc-re megyek.
-Te kis huncut!-röhögtem el magam.-Gyere ide!-tártam ki a karjaimat egy ölelésre várva.
-Mizu? Hogy vagy?-kérdezt, közbe kicsit félrelökdösve az ágyon.-Na menj már arrébb!
-Igazából fál egy kicsit az oldalam, meg néha megszédülök, amúgy nem vészes. Héj, mit csinálsz?
-Éppen lefekszem melléd.
-Azt látom! De le fogsz lökni! Így nem jó!
-Dehogynem! Gyere, majd tartalak!-becsúsztatta a derekam alá a kezem és közelebb húzott magához. Oldalra fordultam és a mellkasára hajtottam a fejem, hogy jobban elférjek. Hirtelen kínosan felröhögtem.
-Min nevetsz??
-Magamon és a hülye gondolataimon...
-Nekem elmondhatod! Szeretem a hülye gondolatmeneted.-nézett rám csillogó szemekkel.
-Háát...na jó. Most nem tudom, mi van. Amióta szétmentünk, Niall-lel egyre többet vagyok, de még úgy érzem nem léptem túl rajtad. Vagy nem tudodm, mi van. Egyszerűen nem tudom elfelejteni az együtt töltött napokat. A pasim voltál, de egyben nagyon jó barátom is, de mióta volt egy kis időm gondolkodni, úgy érzem Nialler csak egy túl jó barát, egy isteni haver, akinél nem is kívánhatnék többet. De nem úgy szeretem, mint téged. Érted?
-Aha. Én is ezt érzem. Nem tudhatod, de volt egy régi barátnőm, akivel összejöttem megint, de nem érzek többet egy nagyon jó barátságnál. Tiffanyval már általánosban nagyon jó barátok voltunk, de semmi több...ezért jöttem el előbb az interjúról, hogy megbeszélhessem veled. És szerintem Niall-lel is beszélned kéne. Adjam a telóm?
-Nem, dehogy. Nem lehetek olyan szemét, hogy telefonon beszéljük meg. Milyen köcsög lennék! Ő nem érdemli meg, hogy olyan bunkó legyek. Majd a többieket kihívnád, hogy tudjunk beszélni?
-Persze.
-Köszi! Viszont szerintem le kéne szállnod innen, mert Vic-ék nemsokára jönnek. És a fiúk is.-pont jókor tápászkodott fel, mert Doroty és Victoria meg is érkeztek. Lerohamoztam az átlagkérdésekkel, aztán mesélni keztek egy csomó lányos dologról. A szokásos manikűrös, fodrász, shoppingolós beszélgetés után a fiúk is ideértek. Kaptam még egy nagy adag kérdést ajándék sajnálkozással megtöltve. Már el is felejtettem, hogy Niall-lel beszélni akarok, de Harry kacsibtott, úgyhogy rájöttem, mit akar. Bólintottam egy alig láthatót. Kezdődhet a lelkizés.
-Hé, srácok. Hozhatnánk Ronnak valami kaját. Gondolom nem valami finom a kórházi koszt.
-Hááát...
Niall még mellettem ült, amikor a többiek már kértek. Már állt fel, de a kezénél fogva visszahúztam.
-Mi a baj.
-Beszélhetnénk?
-Már rosszul kezdődik...
-Figyelj. Nem tudom, hogy mi van vagy volt köztünk ez az egy nap, de szerintem ez így nem oké. Nagyon szeretlek téged, de...mint csak egy legjobb barátot. Szerintem jobban összeillenél Barby-val, tudom, hogy tetszel neki. Mondjuk ezt nem kellet volna elmondanom, de mindegy...Remélem megértesz.
-ÉN sem tudom pontosan, mi volt ez. Eddig azt hittem több van köztünk, de rájöttem, hogy neked Harry kell, éreztem rajtad hogy nem tudsz túllépni rajta. Biztos voltam benne hogy 1 hónapon belül újra össze fogtok jönni. Bár te nem láttad, de én tudtam, hogy nagyon hiányzol neki, olyan üresnek tűnt nélküled. Ti teljesen összeilletek, és én ebbe nem akarok belezavarni. Úgyhogy sok sikert és remélem nem lesz több vita.
-Tutira? Nem haragszol?
-Dehogy, tisztelem a döntésed, de azért sajnálom...-feljebbcsúsztam az ágyon és megöleltem.-Mi van azzal a Barby-s dologgal, amit nem kéne tudnom?-húzta mosolyra a száját. Beleboxoltam a vállába aztán felröhögtünk.
-Csodálom, hogy még nem vetted észre...olyan csillogó szemekkel néz rád és ha meglát, megszűnik körülötte minden. Szerintem beszélj vele.
-Nem rossz ötlet. Nem is beszéltünk olyan sokat egymással, mindig csak egy "szia". Alig ismerem.
-Hidd el, nem fogsz csalódni! És ő se benned! Teljesen egymásnak valóak vagytok!
-Megyek is a többiek után! Szia és köszönöm! Igaz barát vagy!
-Nincsmit, és te is! Szeretlek. Persze, mit legjobb barátot. Érted...
-Nyugi, nem értettem félre. Én szerintem most elmegyek Barbyért a sulihoz. A többiek majd jönnek...
-Hát inkább hívd fel, különben a többi cserediák széttépne. Inkább megadom a számát.-lediktáltam a telefonszámot, aztán már ki is viharzott. Megkönnyebbülve csúsztam vissza fekvőhelyzetbe. Teljesen elöntött a boldogság, hogy sikerült megbeszélni. Már nem is fájt annyira az oldalam, sikerült egy kicsit aludnom. Amikor felkeltem, egy cetlit találtam a szekrényemen.

Szia Ron!

Amikor visszaértünk, már aludtál, nem akartunk felkelteni, kaja a szekrényben, telódat meg feltöltöttük, úgyhogy tudsz minket hívni. 

Puszi: fiúk, Doroty és Vic

Ezaz, megint egyedül maradtam...előkotorásztam a kaját a szekrényből, és tömtem a fejem, amikor csörgött a telóm.

-Víííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!-sikítozott bele egy hang.

-Mivan??