-Szerintem először is emgedjük ki a fonott hajad és vegyük le a szemüveged! Aztán keresek neked néhány ruhát, amiből megállapíthatjuk melyik stílus illik hozzád a leginkább! Aztán elmegyünk együtt vásárolni! Mit szólsz?
-Ó, nagyon köszönöm! El sem hiszem, hogy segítesz!-Emily hebegett-habgott és megölelt.-Tényleg, miért is segítesz??
-Hááát, fogalmam sincs...de jó ötletnek tűnt. Láttam, mit művelnek veled a suliban. Én is átéreztem ezt még régebben a másik iskolámban. Nagyon visszahúzódó voltam, már ovitól kezdve. Pontosan 5 éves korom óta. Amikor, amikor, amikor....apa meghalt.-alig tudtam elmondani ezt a mondatot, mert elöntöttek az érzelmek és eszembe jutottak a régi szép emlékek. Amikor együtt játszottunk a vidámparkban, amikor együtt lovagoltunk és a nyaralások...kicsordult egy könnycsepp és végigfolyt az arcomon. Emy szorosan magához húzott és a fülembe suttogta.
-Sajnálom. Nem akartam, hogy sírj!-letörölte az arcom és felkíáltott.- Na mi lesz az új külsőmmel? Lássunk hozzá, felkészültem!-nem tudtam kibírni nevetés nélkül.
Olyan jó volt ez a délután! Egész nap röhögcséltünk és vicces ruhákat adtam Emily-re. Mindegyik jól állt neki! Nem tudom, hogy csinálta! Komolyan, az elegáns, a laza, a cicababás...MIND! égül a sportosabb ágnál maradtunk. A plázában vettünk néhány új cuccot aztán elmentünk a fodrászhoz és a kozmetikushoz. Teljesen átalakult Em! Egy félénk kislányból egy igazi csaj lett!
A végeredmény ilyen lett! Hát nem szép??
*másnap a suliban*
Reggel amikor végigmentünk a folyosón, sokan nem hittek a szemüknek. Páran még meg is kérdezték:
-Szia te új tanuló vagy??
Ő pedig mindeggyikre így felelt:
-Dehogy is! Emily Lovegod! 10.b.
-Úristen! De megváltoztál!-jött a válaszára a csodálkozás. Még a tanárok közül se ismerték fel. Mrs. Roby sem. Még oda is ment bemutatkozni, de amikor Emily megszoralt elvörösödött a képe és szégyellve magát visszaült a székébe. Elég kínos volt! Az egész osztály kuncogott :D. Az utolsó óra elötti szünetben odajött hozzám Edward. Bocsánatot kért és még egy kicsit beszélgettünk.
-Szia! Sajnálom a tegnapit! Kate egy kicsit zizi, amióta a menőcsajokkal lóg...sokszor nehéz elviselni. Már próbáltam vele erről beszélni, de mindig megsértődik és ordítozik, hogy hagyjam a barátnőit...komolyan, nem veszi észre, hogy csak kihasználják és kibeszélik folyamatosan, amikor nincs velük! Már a szakításon os gondolkozdtam, de ha meg nincs velem beleőrülök!! Ahhh...
-Szia, semmi! És sajnállak! Tényleg! Nem ülünk be délután valahova egy kávéra? Majd ott kitárhatod a lelked!-mosolyogtam.-Hogyhogy ígelmondod??
-Hát bocsi, hogy ezzel untatlak. Csak úgy kijött. Elég nehéz volt visszatartani és tudod, a fiúkkal nem lehet így érzelgősködni...meg tegnap olyan szimpinek tűntél! Bennevagyok a beszélgetésbe, csakhát nem kávézok...
-Nembaj! Megoldjuk! Akkor mehetünk a parkba ide a suli mellé mondjuk.
-Oksi. Várj még annyi lenne, te alakítottad át Emily-t?? Marha jól néz ki-vigyorgott.-De psszzt! Ne mondd el senkinek! Ez titok.Szia!
-Szi-szia.
Mivaaaan?? Tetszik neki Emily.Naneeee! Még azt hittem, hogy velem akar valamit és csak Emy miatt akar beszélni?? Fúú de ideges lettem!!! Viszont részben örülök is! Amikor visszajött csöngetéskor a terembe, elmeséltem, hogy Ed-nek bejön. Nagyon feldobódott.
-Komoly?? El sem hiszem! Yupppiiiiiii!
-Csendesebben! Nehogy meghallják!
-Tudod menyyire örülök?! Általános 4. óta belé vagyok zúgva!-WTF??! Erről én miért nem tudok? Akkor már rá se gondolok egész éjszaka. Miatta nem aludtam, azon járt az agyam, hogyan startojak rá...hát oké Em, te győztél! Inkább el se mondtam, hogy ma délután találkozunk, mert nincs is kedvem már elmenni...
-Na de Ronnie! Legalább csak a barátod legyen!-beszélt a belső hang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése