Este nagy nehezen sikerült elaludnom. Álomba sírtam magam...de falaki szerencsésen felébresztett...csengettek. Anya és Emma is aludt már, úgyhogy nekem kellett megnéznem ki az. Kinéztem a kukucskálón de nem láttam semmit, csak egy emberi alakot, olyan sötét volt. Kénytelen voltam kinyitni, hogy megtudhassam ki az. Nagy levegőt vettem, elfordítottam a kulcsot a zárban, lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Kómás fejjel, kócos hajjal és kisírt szemekkel álltam szemben EDWARD-dal!!!!!! Rávágtam az ajtót, ő pedig csak kiabált.
-Ronnie kérlek, engedj be!! Meg akarom beszélni azt a dolgot!
-Már eleget mondtál! Takarodj innen!
-Ronnie! Kérlek! Én komolyan gondoltam!
-Azt, hogy így átvertek??
-Nem. A csókot.
Nyeltem egy nagyot. Nem válaszoltam erre semmit, csak kinyitottam az ajtót és a nyakába ugrottam. Sírni kezdtem.
-In-In-Inkább gyer be! Ne-Ne-Ne fagyoskodj!
Behívtam a nappaliba és átbeszéltük az egész dolgot. A haverjaival kitalálták, hogy amikor én az első napon megjelenek, akkor megviccelnek. De nem jött össze, ezért lett a második napom. Edward-nak tényleg tetszetem és ezért is csókolt meg, nem a vicc miatt. Csak nem akarta bevallani a fiúknak, hogy ne cikizzék ki. De most hajnalok hajnalán csak miattam eljött, hogy bocsánatot kérhessen.
-Ha tudnád, milyen bűntudatom volt!
-Ha tudnád mennyit sírtam!
Magához húzott és megölelt. Majd elkezdte a sötétben keresgélni az ajkaimat. És szenvedélyesen megcsókolt.
-Nem akarsz ittmaradni éjszakára? Már olyan sötét és hideg van! Ráadásul még az eső is elkezdett esni.
-Ha már felajánlottad!
Megfogtam a kezét és felhúztam a szobámba.
-Nem jössz?-bújtam be az ágyamba.
-Menjek melléd?
-Mire gondoltál? Hogy hagyom, hogy a földön aludj?
-Hááát...nem tudom. Nem gondolkoztam. Csak végig rajtad járt az eszem.-mosolygott.
-Ez aranyos dolog,csakhát...a szokásos duma. Ne haragudj, de nekem nem jönnek be ezek a dumák...inkább bújj már ide!
Egész este nem aludtam, csak őt néztem és azon gondolkodtam, hogyan jutottunk el idáig. Tegnap még utáltam, ma meg már egy ágyban fekszünk... Rápillantottam az órára. Még csak fél hat. Nem tudtam tovább aludni, ezért felöltöztem és elkészülődtem a sulira. Megírtam a leckét, amire tegnap nem volt időm a sírás miatt...
Fél hétkor Emma vágtatott be a szobába. Én rögtön lecsittegtem.
-Jonnie, ki feksik azs ádadban?
-Ő Edward. Akiről meséltem. Tegnap este eljött bocsánatot kérni és miden jó.-hoppá! Most ugrott be, hogy barátnője van!! Felkeltem és megbeszéljük. De már késő volt, Emm felkeltette, csak hogy köszönhesse neki...ilyenkor nagyon idegesítő tud lenni.
-Szia kislány! Hát te ki vagy?
-Emma Steward!-mondta büszkén.-Jonnie kistestvéje!
-Én edward vagyok. Ronnie pasija...khöm...barátja.
Jól hallottam? Pasija?? Mostmár tényleg beszélnünk kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése