Reggel a telefonom csörgésére ketünk. Dejó, megint Edward hív...
-Szia édesem!-szóltam a telefonba még félkómásan.
-Hol a francban vagy?, Tegnap vagy 5000-szer kerstelek!! Halálra aggódtam magam! Még egész London-t körbejártam! Már a rendőrséget is híni akartam! Anyukád meg akkor közölte, hogy elmentél 5 sráccal!
-Nyugii! Bocsi, de a telefonom a házba maradt, mi meg elmentünk kocsival... hívni akartalak, de már késő volt! Megígérem, hogy nem lesz semmi! Ez a fiú segített tegnap és most náluk vagyunk! Nem egyedül vagyok! Itt vannak a csajok is!
-Hát ezt jól elszúrtad! Ne hazudj össze-vissza!! VÉGEZTEM VELED!!
-Mii??-ezt már nem hallotta mert kinyomta a telefont. ÉN csak lehajtott fejjel ültem a földön a ház közepén és sírtam. A 2 lány megölelt, de ez kicsit se vígsztalt. Tegnap minden olyan jól ment! Ma meg már nem is bízik bennem! Nem is kell nekem ilyen fiú! Pedig olyan szép volt az az egy nap! Mostmeg elcsesztem! Vagyis nemis én....
A fiúk kirohantak a sírásomra a szobákból. Körülálltak és vígasztaltak. Ahogy tanakodtam magamban, rájöttem, hogy nem is én vagyok a híbás.
-Az egész a ti hibátok! Miattatok veszítettem el Edward-ot!!!-ordítoztam, közben mutogattam rájuk. Végül olyan ideges voltam, hogy kiszaladtam az ajtón és egészen a titkos helyik futottam sírva. Hányadt feküdtem és néztem az eget. A fiúk jártak az eszemben. Elöszőr Edward aztán jött Harry. Nem kellet volna aznap este az étterembe menni, én tudtam! Most meg elszúrtam mindent! Szokás szerint elgondolkodtam azon, amiket csináltam és a One Direction-t biztos nagyon megbántottam. Nem is az ő hibájuk volt, nem ártottak nekem semmit! Milyen tatamó vagyok! Egyszerre két dolgot is elszúrtam! Hülye hülye hülye! Lehjtott fejjel cammogtam vissza a srácokhoz. Ha mer Edwar-nál elszúrtam legalább ők maradjanak nekem... szóval cammogtam visszafelé szomorúan és mérgesen egyben. Csak vitt a lábam, nem is néztem fel csak mentem és mentem át az utakon és egyzer bumm! Elütött egy kocsi! Éppenhogycsak hozzáért a lábamhoz, de elesstem és az egyik lábam eltört, aszt hiszem. Valamit ordítozott de nem érdekelt. Sebesülve sétáltam visszafelé. Még be se értem az ajtón, mind a 7-en a nyakamba ugrottak.
-Auauauauauauauauauauuuuu!-sikoltoztam, mivel ráléptek a fájós lábamra.
-Mit csinnáltál?? Ez elég csúnyán néz ki...beviyelek a koorházba??-kérdezte Harry.
-Előbb bocsánatot kell kérnem. Nem a ti hibátok csak ideges voltam és olyankor össze-vissza beszélek. Nagyon sajnálom, hogy ilyeneket kiabáltam rátok!-megölelem Harry-t több okból is. Először is, nem tudtam már tovább állni a lábamon, másodszor pedig, nem tudom...olyan öleléshiányom volt. És érezni akartam az illatát.
-Nagyon fál a lábad, cica?-kérdezte, de minek az a cica??
-Eléggé, cica.-vigyorogtam és hozzátettem a "cica"-t a móka kedvéért. Belenéztem a gyönyörű zöld szemeibe. Ahhw...majdnem összeestem. Hirtelen felkarolt és elindultunk a kocsihoz, de közbe még bekiáltott a lakásba:
-Elmentünk! Nemsokára visszajövünk!!
Út közben végig beszélgettünk és azt hiszem, több hasonlóság van köztünk, mit gondoltam. Szinte ugyanazokat szeretjük. Szerintem az hülyeség, hogy az ellentétek vonzák egymást. Ha két ember között ellentét van nem tudnak sokáig megmaradni egymás mellett...Jól esett, hogy Harold ennyit törődik velem. Kicsit hosszú volt az út. A fejemet Hazza vállán pihentettem. Amikor ráhajtottam a fejem, csak rámnézett és mosolygott, aztán megsimogatta az aarcom. Én is csak mosolyogtam. Végre megérkeztünk!! Megint a karjaiba vett és bevitt, mit valami superman.
-Mivan Superman??i can be no superman but for you i'll be superhuman
-i can be no superman but for you i'll be superhuman(nem vagyok szupermen(:D), de te vagy a szupernőm(valami ilyesmi...)
-Óóóóóóó!-bejelentkeztünk, bevittek egy szobába és az orvos rögtön megvizsgált. Röntgeneztek, aztán be is gipszelték. Kaptam 2 mankót és mentünk is vissza. Mindez megvolt 1 óra alatt. Harry megint felkapott.
-Mostmár tudok járni! Nem kell cipelned!
-De olyan jó cipelni téged!-vigyorgott és berakott a kocsiba. A ház elött segített kiszállni. Mélyen a szemébe néztem és ő is az enyémbe...
...közelebb húzott és gyengéden megcsókolt. A végén muszáj volt mosolyognom, mert láttam, hogy mindenki rátapadt az ablakra és ilyen "ahh de aranyosak" fejet vágott. Amikor észrevették, hoy figyelek, gyorsan lebuktak, a bolond Louis meg integetett :D kis idióta! Bebicegtem kézenfogva Harry-vel. Elég nehéz volt közbe tartani a mankót is...bent mindenki úgy tet, mitha nem látak volna semmit, kiée Louist.
-Hát ti? Már itt is vagytok?? -kérdezték fejeket vágva.
-Ne hazudjatok, láttam mindenkit! Louis te meg olyan bolond vagy!
-De ha már meglátsz minek meneküljek??
-Igazad van.-megborzoltam a haját, aztán mentünk tovább. Hazza bevezetett egy kis szobába, ami a lépcső alatt volt(kb. olyan mint a Harry Potter-be csak kicsit nagyobb). A falhoz nyomott és újra megcsókolt.
-ÉN nagyon szeretlek a Virágos Ügy óta. Már első látásra.-suttogta Harry közben puszilgatta a nyakam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése