21.A koncert...nem pont úgy, ahogy gondoltam

REMÉLEM ÚGYANÚGY KÖVETITEK A BLOGOMAT, MINT EDDIG ÉS SZERETITEK IS! HA A BLOGRÉSZ ALJÁRA GÖRGETTEK, TALÁLTOK SZAVAZÁST, LÉGYSZI JELÖLJÉTEK MEG VALAMELYIKET, HOGY TUDJAM, HOGYAN ÍRJAK TOVÁBB. ÉS MOSTANTÓL EGY KIS IDÉZETTEL INDÍTOK MINDEN RÉSZT! PUSZII!
~Gyermekkorban... akkor boldog az ember. Azt hiszi, elvarázsolt helyen él. Aztán felnövünk, és megszakad a szívünk.
Ott álltunk az első sorba, Barby és Doroo teljesen fel voltak pörögve, sikítoztak, pattogtak és egy cetlire mindketten felírták az elérhetőségeiket.

-Minek az nektek?? Komolyan oda akarjátok adni??

-Mert? Próba szerencse.-néztek rám lehangolódva.

-Hát oké...

Hirtelen kigyúltak a reflektorok, a tömeg örjöngött, nekem meg majd kiszakadt a dobhártyám. Két oldalról sipákolnak a fülembe egész este...nincs is jobb program...Nem is mertem a színpadra nézni, most döbbentem rá, hogy nem is kellett volna belemennem...Nagyon nem illettem az összhangba.

(bal oldalon a lehajtott fejű)



Azon izgultam, nehogy észrevegyenek, de sajnos nem teljesült a tervem. Barby sikítva nyújtotta a kezét Niall felé, ő leguggolt a színpadon, megfogta a kezét és úgy énekelt, közben véletlenül megakadt rajtam a szeme. Úgy megdöbbent, hogy abbahagyta az éneklés és csak bámult. Mélyen néztünk egymás szemébe. Végül felállt és eltáncolgatott Harry-hez, valamit suttogott a fülébe-vajon mit...-és rögtön rám is nézett. A szeme csillogott, de nem tudom, hogy az örömtől, vagy a boldogságtól. De inkább az utóbbi. A koncert után a lányok be akartak lógni a V.i.p.-sekkel a színpad mögé. Én próbáltam visszatartani őket, de nem sikerült.

-Jó csajok, de ha a sitten köttök ki, én szóltam! Én inkább kimegyek!

Már vagy egy órát ücsörögtem a stadion előtti lépcsőn de semmi. Egy biztonsági jelent meg mellettem.

-Ronnie Williamson?

-I-igen. Mert?

-Gyere velem!-megszorította a kezem és magával húzott. Iszonyatosan fájt, teljesen elszorította a gorilla a kezemben a vérkeringést.

-Elnézést, de...kicsit szorítja a karom!

-Bocsánat!-elengedett én meg szégyenlősen cammogtam mellette. Amikor a színpadon találtam magam, sejtetem a dolgot. Be akarnak csalogatni, de én nem veszem be! Hátatfordítottam és sprintelni kezdtem a kijárat felé. Megrántottam az ajtót és...SEMMI. Szaladtam a másikhoz. Az is zárva. úgy látszik gondoskodtak arról is, hogy ne meneküljek el. Túl jól ismernek. Kénytelen voltam visszamenni a biztonsági mellé.

-Minden oké?-kérdezte.

-Nem. De menjünk...-szaggatottan vettem a levegőt és csigalassúsággal követni kezdtem. Először Barbyékkal találkoztam, rögtön meg is kérdeztem:

-Hogy jutottatok be?-néztem az autógrammos papírjukat.

-Hosszú...gyere és bent megtudott, tolt be Doroo maga előtt. Először csak Liam intett aztán rám mutatott:

-Hé itt van Ronnie!



A többiek felpattantak és megöleltek, csak Harry állt lehajtott fejjel Barby, Doroo és a biztonsági mellett. Mikor körbeölelgettem őket, Harold reménykedő tekintettel nézett rám. Én csak hosszasan bámultam. Elmerültem a gyönyörű szempárba és megint megszólalt a belső hang: "Ronnie, ezt jól elszúrtad, hiszen szeretted őt és így válsz el tőle??"Nem is gondolkoztam tovább, odarohantam és a nyakába ugrottam. A lábamat a dereka köré kulcsoltam és hosszasan öleltem. Nagyon meglepődött, majdnem felborult, de a biztonsági meg tartotta. Olyan halkan suttogtam a fülébe, hogy csak ő hallja:

-Sajnálom. Szeretlek! Remélem ennyi elég, hogy megbocsájts!

Nem mondott semmit, csak karjaiba fogta az arcom és megcsókolt. A pillangóim újra felébredtek és gyorsabban csapkodtak szárnyaikkal, mit bármikor. A szívem hevesebben vert, az idő lelassult. Ez a kb 10 másodperc egy egész évnek tűnt. A többiek magunkra hagytak, mi pedig elvonultunk egy olyan helyre, ahol átbeszélhettük a dolgokat. A zsebéből elővette a Ronnie feliratú nyakláncom.

-Ezt nálunk hagytad...de ha nem gond, megtartanám. Ez tartotta bennem a lelket, mert reméltem, hogy visszajössz érte valamikor. Cserébe hoztam másikat. Fordulj meg!-a másik zsebéből kivett egy másik nyakláncot. Úgy a nyakamra helyezte, hogy ne lássam, mi van rajta.

-Lefényképezlek, hogy megnézhesd!-lefotózott a telójával és felém tartotta a kijelzőt. a nyaklánc Egy "Hazza" felirat volt. Nagyon örültem, szorosan hozzábújtam és egy nagyot szippantottam az illatából. Ő csk kuncogott.

-Naa, nem vicces! Annyira hiányzott az illatod! Titokban mindig a Jack Wills-es lila pulcsidat szagolgattam. Már teljesen kiment az illata...ja és köszönöm! Még egy kérdés, miért Hazza, miért nem Harry?

-Mert te hívsz mindig úgy. És erről te jutsz eszembe.

-Ahhw...és Barby-ék hogy jutottak be?? Nem is volt V.I.P. jegyük.

-Niall felismerte és megkérdezte, hogy te is velük vagy-e. Aztán a biztonságit kiküldtük érted, ők meg egy csomót beszélgettek addig a többiekkel.

-Jahh, értem. Menjünk a többiekhez. Azt mondta Doroo, hogy kint várnak.

Kézen fogva sétáltunk teli vigyorral, de amikor kiértünk, nem fogadt valami szép látvány...